Kicsit megkésve bár, de törve egyáltalán nem, mégis villámban, mert a busz jön, az ajándékoknak meg a .... édesanyját. Pont.

Node gyorsan a lemezről: nekem a deluxe editiont sikerült beszereznem a lemezből, ami 15 nótát tartalmaz. Ez sok. Nem azért sok, mert nem tudok meghallgatni 15 nótát egymás után, hanem azért sok, mert unalmas. Bírom különben ezt a poppunk dolgot, a Simple Plan vagy éppen a Reflected zseniálisan jól csinálja a dolgot, de ők változatosak. Ritkán kezdem negatívummal a cikket, de egyszerűen untam a lemezt. Persze faragatlanság lenne, ha nem mondanám el, hogy a dolok külön-külön jók (mert voltam oly nagy türelemmel rendelkező blogger, hogy így is nekifutottam), de sajnos csokorba szedve már annyira nem. De ezt többször nem írom le. Szóval a dalok amúgy jók, lehet rájuk bulizni, korrektül össze vannak rakva a kaliforniai poppunk kritériumainak megfelelően: stabil 4 hang, dallamos ének, sok vokál, korrekt összhatás. Igazából ez pipa.

Egyébként a sima verzión csak 11 szám található, lehet, hogy ha azt hallgatom, akkor másabbak lettek volna egy kicsit a benyomásaim (vagy csak előbb ér véget a lemez és ennyi...), ezt nem tudhatom. A deluxe annyiban különbözik, hogy van még plusz 3 saját nóta, de ha ezeket hallottátok, akkor már semmi komolyról nem maradtok le, szóval ezt skippeljük. Viszont a 15. dal elég kuriózum, ugyanis a Ramones Blitzkrieg Bop-járól van szó, ami még mindig király. És igazából ezzel nem is tudtak mellényúlni a srácok, mert ez a nóta cirka 30 éve zseniálisan megvan, köszöni szépen, elrontani sem lehet. Úgyhogy ez pirospont.

Jam