Nem tudom, hogy mi van a levegőben, vagy tényleg mindenki hisz a világvégében, de folyamatosan lépnek ki a gitárosok. Cseresznye után Sidi is lelécelt...13 évig volt a zenekar tagja, emellett ő alapította azt testvérével együtt, sőt a név is neki köszönhető. Én sajnálom, bírtam Sidi-t, de talán nem fog eltűnni a süllyesztőben. Legalábbis ha hihetünk neki:

„Kedves Rajongók, Zanzibarhoz közel vagy távol, de érdeklődve állók! Hosszas, rengeteg tépelődéssel járó időszak után úgy döntöttem, hogy elhagyom a Zanzibar zenekar kötelékét. Mivel egyik alapító és - testvéremmel együtt - névadója is vagyok a zenekarnak, gondolom, hogy nem is kell felvázolnom, milyen nehéz volt ezt a döntést meghoznom. Egy jó ideje nem azzal a tűzzel foglalkozom a zenekar ügyeivel, ahogy azt a Zanzibar megkívánná és a zenekar körül működő - jó értelemben vett - gépezettel sem tudtam már minden szinten azonosulni és ez nem maradhatott így. Sem a Zanzibarral, sem Veletek és magammal szemben sem lenne őszinte. Ez a 13 év kitörölhetetlenül az életem egyik legmeghatározóbb része marad és büszke vagyok rá, hogy 1999-től 2012-ig a Zanzibar gitárosa lehettem. Ritát, Mikit és Donit továbbra is barátaimnak tekintem, bármikor számíthatnak rám, és bízom benne, hogy ez fordítva is így van. A legjobbakat kívánom Nekik, és tudom, hogy jó dologgal fognak jelentkezni! Én továbbra is a zenével fogok foglalkozni és bízom benne, hogy valamilyen formában mihamarabb elétek fogok állni a Les Paulommal a nyakamban! Köszönök mindent! Remélem hamar találkozunk! Üdv!" - Sidi.

Nos, ennyi. Lehet szomorkodni, vagy örömködni, kit hogy érint. Én kicsit azért szomorkodom. Búcsúzóul pedig az egyik kedvencem Ritáéktól: Új napra ébredsz.

Jam