Végre-végre-végre sok-sok év után újra eljutottam egy Alvin koncertre. Megmondom az őszintét: iszonyatosan hiányzott.

Node ne szaladjunk annyira előre: az estét az a Nikson nyitotta, akiket már hallottam, de rossz hangosítással, és egyáltalán nem hagytak bennem mély nyomot. Aztán most meg felálltak, nyomtak pár olyan dalt, ami még nincs kint lemezen, na, azok igencsak odavágnak. Eddig nem hallgattam őket, de most azért várni fogom az új lemezüket. Gratula innen is nekik. Utánuk jött(ek) a Kötelező közhelyek, akik egy kicsit ska, egy kicsit hc punk, egy kicsit melody punk vonalon mozognak. De amit csinálnak, azt kétségtelenül jól csinálják. Sokkal jobban éltek a színpadon a srácok, mint a Niksonék, sokkal jobban megmozgatták a közönséget, és sokkal nagyobb bulit is csináltak. Persze lehet azért voltak rajtuk többen, mert már majdnem az Alvinék jöttek, de ne legyünk ennyire szőrösszívűek. Jók voltak és kész.

Aztán végre befutottak Vikiék is, bár az átszerelés kissé sokáig tartott, de az utána következő élmény kárpótolt a kis várakozásért. Ebből vontam le azt a következtetést, hogy bizony Alvinék megtehetik... Magáról a koncertről annyit, hogy slágerparty volt, az egész életműből válogattak, minden lemezt érintettek, ha csak egy röpke dal erejéig is. Én a Lacikának örültem a legjobban, mert azt még sosem hallottam élőben, úgyhogy boldogság van. Emellett Alvinék szakítottak azzal a hagyománnyal, hogy molinót tűznek ki maguk mögé. Nem, inkább egy vásznat raktak ki, amire klippeket vetítettek, vagy karaoke-ban megcsinált diavetítéseket, hogy a "bénák" (ahogy Alvin fogalmazott) is tudják a szövegeket. Újszerű a dolog még itthon, de van benne ráció. Összességében nem volt egy olcsó mulatság, de az utolsó fillérig megérte az árát. Az előzenekarok kellően melegítettek, Vikiék pedig taroltak, azt hiszem ez a legjobb megfogalmazás. Ráadásul szeptemberben új lemez, nemsokára két új klip is, úgyhogy Alvinék nem fognak unatkozni idén. És ezáltal mi sem.

Jam