Pénteken a Machine Head, a Korn és a Slipknot volt a soros, hogy ellátogasson Tatabányára. No persze nem az eredeti bandák, de ez gondolom egyből egyértelmű volt. Szóval tribute-fesztivál volt, amiből engem először csak a Slipknot érdekelt, de úgy voltam, hogy ha már ott vagyok, akkor egye kukac, meglesem a többieket is.

A HellaLive (Machine Head) kezdett, akiktől aztán hirtelen el is ment a kedvem, mert a srácok nemigen remekeltek. Persze, rá lehet fogni, hogy még csak 15-16 évesek, meg hogy ehhez képest ilyen nehéz zenekart választottak, ráadásul a ritmusgitáros leányzó volt... de kérem szépen, egy tribute zenekarnak a lényege, hogy olyan legyen, mintha az igazit hallanád. Na, ez nem olyan volt. Úgyhogy konstatáltam gyorsan, hogy nem most fogom megszeretni a Machine Head-et. Sebaj, majd talán máskor. A Grain volt a soros, akik kinézetre legalább nyúlták a Korn-style-t. Sőt, a zene is igencsak rendben volt, a föld alá hangolt zakatolás, és a magas, csipogós, diszharmonikus gitártémák ugyanúgy szóltak, mint a nagytesó koncertvideóin. Ez pozitív volt. Aztán azt mondták előrejelzésként, hogy az énekesnek kiköpött olyan a hangja, mint Jonathan Davis-nek. Nos, nem. De legalább a melegítője ugyanolyan susogós volt...

Aztán jött a Slipchaos, akik nyolctagú felállásukkal és zenei profizmusukkal levettek a lábamról. Imádtam őket. Bár korántsem annyira őrültek, mint az eredetiek (nem, ez nem a Vámpírnaplók...), sőt sokszor bakiztak is, az énekes hangja a tiszta részeknél meg-megcsuklott, de ezek valahogy nem zavartak, mert a hangulat, amit varázsoltak mindenért kárpótolt. Van még hova fejlődni, de ha a srácok megragadnak ezen a szinten, már ezzel is sikereket érhetnek el azok körében, akik nem tudnak eljutni egy igazi Slipknot koncertre.  Összességében azt mondanám, hogy feles estére sikeredett a péntek, de mivel a Slipknot érdekelt legjobban, és az volt a legjobb...így inkább a pozitív felé billen a mérleg nyelve. Persze lehet, hogy az addigra elfogyasztott whiskey-kólák megenyhítették amúgy elég kritikus szívemet, de ezt talán már sosem tudjuk meg...

Jam