Arra gondoltam, hogy ennél szebb mondatot akkor sem tudnék írni, ha valami nagy költő lennék és ennyiben hagyom a cikket...de azért mégiscsak fűzök néhány gondolatot.

Nos szóval, megjelent a Firkin első magyar nyelvű lemeze, aminek már nagyon ideje volt, mert végre egy zenekar, aki bebizonyítja, hogy ír punkot nem csak angolul lehet játszani. Félreértés ne essék, nincs bajom az angollal, de mégiscsak magyarok vagyunk és különben is, dallamos nyelv a magyar is, legalább annyira, mint az angol... A szövegekről egyébként nem is kívánnék sokat szólni, mert majdnem minden nóta egy történet, úgyhogy fedezzétek fel, hallgassátok és egy idő után úgyis énekelni fogjátok. Egy origó van majdnem minden számban: az alkohol fogyasztására való buzdítás. Egyszer meg kellene azt csinálni, hogy ahányszor felszólít a zenekar, akkor inni. Hmm...ha jobban belegondolok...challange accepted! :)

A zenét úgy tudnám jellemezni, hogy buli! A hegedű és a fuvola (vagy mi a tököm az...) megjelenése ugye majdhogynem kötelező, de mégsem zavaróak. Persze a legtöbb zene átdolgozás, de az van, hogy nem érdekel. Zseniális, elindítja az ember lábát, bulit csinál, mosolyt varázsol az arcokra és emlékeket idéz. (Persze abban, aki már volt Firkin koncerten.) Nem is kívánok belemenni itt a szólókba meg skálákba, meg tercekbe meg kvintekbe, mert teljesen felesleges: a nóták össze vannak rakva és jók. Ennyi. Szóval ez inkább egy propagandabeszéd, mintsem lemezkritika, mert arra próbálok buzdítani mindenkit, hogy hallgassa meg a lemezt és menjen el egy koncertre. Én sem szeretem kifejezetten az ilyen stílusú zenét, de ez nagyon átjött. Aztán aki belekóstol, az úgysem fogja tudni abbahagyni. Ha meg igen, legalább megpróbálta...de azt mindenképpen érdemes.

Jam