Bár a 3 átvezetőből és 5 nótából álló újdonságot nehéz számomra nagylemeznek nevezni, de mivel manapság ez a trend, ezért egye fene: megérkezett az Insane új lemeze.
Amiben egyébként ennél nagyobb negatívumot nem igazán találtam, mint a lemez hossza. Az átvezetők hangulatosak és sejtelmesek, kellően előkészítik a terepet arra, hogy egy vadonatúj Insane-nel állunk szemben. Értem ezt egyrészt arra, hogy Bálint helyett ugye már Berci viszi az éneket, ami egy kellemes vérfrissítést adott a zenekarnak. Másrészről pedig egy olyan zenei világba léptek át a srácok, amitől eddig sem álltak olyan nagyon messze, de azért ez a lemez kőkeményen a metalcore és a hardcore körüli vizekre evezte őket.
Emellett az érdemi nóták pedig olyan szinten löknek hátra a székünkben, hogy egy ideig azt sem tudjuk, hogy hol áll a fejünk. Az új énekes zseniálisan csinálja azt, amit csinál. Nekem Bálinttal sem volt semmi gondom, de megmondom az őszintét: ez most valahogy jobban bejön. A hörgős részek és a tiszta énekes, dallamosabb etapok olyan jó arányban vannak keveredve, hogy egyszerűen csak egy elismerő fejhajtást tudok kieszközölni magamból, mert zseniális. Zeneileg pedig szintén ugyanez a mondat igaz: a zúzás kellően odaver, míg a refrének, a dallamok kellően "lágyak" ahhoz, hogy elég változatosnak lehessen nevezni a lemezt. Azt hiszem, itt ennyinél meg is állhatok, mert nem szeretném túldicsérni a dolgot. Inkább még annyit, hogy legközelebb egy kicsit hosszabb, de legalább ilyen színvonalú lemezt várok. Köszönöm :)
Jam
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.