Tegnap volt szerencsém kicsiny zenekarommal megtekinteni Sárvár gyönyörű városát, ráadásul fesztivál is volt, úgyhogy teljes kultúr-orgiát élhettem meg... Ha Tatabányától Sárvárra mentek, akkor javaslom, csak alsóbbrendű úton menjetek, csak haverokkal és csak ilyen felosztásban: az anyósülésen üljön egy ember, akinek a gyomra nem bírja kaja után a hullámvasutat, a sofőr őrült legyen és pont ezért ha lát egy bukkanót, tövig nyomja a gázpedált. És legyél Te, aki hülyére röhögöd magad rajtuk. Nos, így telt az utazás, ugyanis a hullámvasút a bakonyi falvak úthálózatához képest forma 1-es versenypálya. Úgyhogy a jó hangulat alkohol nélkül is garantálható ezen módon.
Aztán Sárváron egyből a Nádasdy várba siettünk, mert kicsit késésben voltunk. Ezt a szervezők azzal hálálták, hogy egy hatalmas tányér babgulyást és néhány jéghideg sört csapkodtak elénk, hogy ugyan már, nehogy elfogyjunk. Nos, akinek az előbb még liftezett a gyomra, ő az egyetlen, aki a sört szereti, úgyhogy kompenzálva lett a dolog, ezen látszik tehát: a világ igazságos (néha, nagyon ritkán....). Sör helyett lehetett volna más is, de kicsi vagyok, nem ugatok, nem ugrálhatok...Supernem utóhatás. Aztán pár szót a koncertekről: az Obszidián zenekar nyitotta az estét. A srácok kellemes pop-punk-rock keveréket játszottak, aminek a feléről igazából sikerült lemaradni, de amit hallottam, az emészthető volt, úgyhogy jó lesz ez srácok! Utánuk jött az Atakám zenekar, akik a női énekessel igencsak megleptek, de az, hogy a hölgynek mennyire jó hangja van, az még inkább. A táncolható rockos-popos témákra a kedves leányzó olyan kitartásokkal és dallamokkal vokálozott, hogy néhol a szőr állt fel a hátamon. Igaz néha attól, hogy eltalálta a hangot és mennyire jó, néha attól, hogy mennyire mellé ment, de még mindig kitartja... erre azért kicsit figyelni kellene, és akkor nem lesz gond.
A saját koncertről természetesen nem írok semmit, mert azt nem illik. Kb. annyit, hogy mi élveztük és a Lunchboxéknak (akik amúgy régi barátaink) hatalmas köszi még egyszer az erősítőért (ugyanis az enyém fogta magát és nem volt hajlandó megszólalni...). De ha már Lunchbox, utánunk ők következtek. Régen szeretjük/szeretem őket, nemrég tagcserén mentek át: énekes off és a gitáros (Joós Bence) vette át a fő éneket, valamint szerváltak még egy gitárost. Nos, a koncertről: Bance be volt rekedve, de ettől még hazafelé a kocsiban simán énekeltem a dalokat, úgyhogy az ének letudva. A basszus és a dob mindent elnyomott, úgyhogy a két gitár gyakorlatilag tök feleslegesen volt a színpadon. Ez egy kicsit zavart, mert kíváncsi lettem volna az új jövevény teljesítményére. No, sebaj, kénytelen leszek még vagy fél évet várni, mire újra látom őket élőben. De ettől eltekintve jók a srácok, taps. Nos, ennyi fért bele, ugyanis a haza nagyon messze volt, tehát indulni kellett. A hazafelé út az eső, a köd és a villámlások miatt volt érdekes, semmint a hullámvasutazás miatt, de azért így is sikerült elökörködni azt a majdnem 2 és fél órát. És hazafelé már el sem tévedtünk, boldogság. Turnénapló vége.
Jam
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.