Volt szerencsém egy napot Balatonszemesen tölteni a Rider Beach-en, ahol nem mellesleg egy elég frankó fesztivál zajlott... Sajnálatos módon az első napról lemaradtam, úgyhogy ugrott a Road koncert, de ettől még hatalmas kedvvel érkeztem meg a Balaton közvetlen partján felállított sátorhalmazhoz, amelyet itt-ott egy színpad szakított meg. A nap forrón tűzött, a víz hűsítő volt (egészen bokáig, ugyanis addig ért...), a sör szintén optimális hőfokon volt tárolva, a zenekarok pedig éppen kezdtek mire betipegtem a kapun. A VIP karszalag biztosított, hogy semmiről sem fogok lemaradni, úgyhogy ismeretségeimet latba vetve beültem a hangosítópultba és elkezdtem élvezni a kisszínpad zenekarait. Ám a felhozatal nem volt kedvemre való, ezért inkább átbattyogtam a nagyszínpadhoz a sörsátorba.

Itt a No More Gravity csapata tépte a húrokat annak a 30 embernek, aki már délután kettőkor rockzenére vágyott. Én bírom a csapatot, elég jó zenét nyomnak, úgyhogy vagy két-három számot meg is hallgattam tőlük. Tetszett. Ezután a már hagyománynak számító esküvő következett. Sajnos ezt csak hallottam, ugyanis egyéb elfoglaltságok miatt távol voltam, de Barbaró nászindulóját kilóméterekről is megismeri az ember... aztán az arák vonulását (akik ketten is voltak) már sikerült elkapni. Igazi, forróvérű rockmenyecskéket csíptek maguknak a klasszik-magyarba öltözött férjek. Ezúton is gratula nekik! Eztán a víz hőmérsékletét teszteltem, ami azért volt pont optimális, mert a kisszínpad közvetlenül a parton volt felállítva, tehát innen is lehetett élvezni a zenekarokat. Sőt, a hangzás a vízben sokkal jobb volt, mint kint a parton. Persze a zenekarok sorrendje össze-vissza lett csereberélve, tehát szinte sosem tudtam, hogy éppen ki játszik... de azért pár név megragadt: a tatabányai Reason-X elnyomta a saját kis metalcore szettjét a 40 fok ellenére is, őket bírom, úgyhogy boldogság volt. Valamikor előttük játszott a Twister, akik tényleg profik voltak, nekik szerintem már rég nem a kisszínpadon lenne a helyük. De hát ilyen ez a popszakma. Aztán volt még Rossz szokás, akik lengén öltözött táncoslányokkal próbálták elviselhetőbbé tenni a zenéjüket, de sajnos még ez sem segített. Ha füldugót is adtak volna, akkor talán már pozitívabban értékeltem volna a muzsikájukat. Emellett még a Burnout zenekart jegyeztem meg, akik már sötétedés után játszottak, ami két dolgot jelentett: végre volt néhány ember a kisszínpad előtt is, de ezzel együtt volt milliónyi bogár a színpadon. Kicsiny zenekarommal mi is este játszottunk...hát soha többet koncertet a vízparton!

A nagyszínpad programja közül mindig csak pár nótát sikerült elkapni, de ott legalább nélkülem is volt közönség, és a hangosítás is sokkal profibb cuccon történt. A szintén tatabányai Black Jack-et már csak azért is megnéztem, mert imádom őket, és a kisebb technikai nehézségek ellenére most is nagyon jól nyomták a rock n rollt. Még a Dr. Melancholiába sikerült belehallgatni, de ők sajnos nem hagytak túl mély nyomot bennem. Este a Blues Company-t már teltház fogadta, amit sosem fogok megérteni...hát nem is játszanak jó zenét... A Kispirics-en és az Add ide a didit-en kívül semmi használható nóta, stabil 4/4, mivel a dobos énekel... Semmi érdekes. No mindegy. Utána pedig a házigazda Zorall tette magáévá a teletömött sátrat, ahol már indokolt volt a teltház, hiszen az emberek miattuk mentek. Szaszáék nem is okoztak csalódást, igazi best of műsort nyomattak felváltva minden albumról, úgyhogy old school fanoktól a legfrissebb rajongóig mindenki megtalálta a kedvencét. Profik voltak. Ezután már csak szolid 5 óra vonatozás volt a jutalom, de megérte. A környezet csodálatos volt, a hangulat még annál is jobb, a zenekarok több-kevesebb sikerrel azért hozták az elvárható színvonalat... (itt egyébként Hangya fiának volt egy zseniális megjegyzése a kisszínpados zenekaroknál: "Te, ez olyan, mint egy sz@r tehetségkutató..." - jelzem, valahol igaza volt) Én annyit tudok hozzátenni, hogy ha jövőre is lesz fesztivál, akkor én jövőre is ott leszek. Körülbelül ennyi.

Jam