Sanszosan idei évem utolsó alkalma volt a Zöld Pardonban, de legalább a módja meg lett adva. Már annyiszor leírtam, de nem tudok emellett szó nélkül elmenni: a Road az egyik legemberközelibb zenekar, akikkel valaha is találkoztam. Máté szinte minden szám közben kiszól valakinek, megszólít embereket, nem tudja hogy köszönje meg, hogy ennyien ott vagyunk... Tényleg nem tudnék még egy olyan nagy, zenélést főállásban művelő zenekart mondani, aki ennyire a szívén viselné a rajongókat. Többek között ezért imádom a Road-ot.
Másrészt annyi pálinkát képesek meginni, mint nagyon kevesen mások... de ez csak a bónusz, inkább a zenéjükre gondoltam másodsorban. Ugye már nagyon rég kaptunk tőlük újdonságot (egész pontosan 2010-ben), úgyhogy már annak is ideje lenne, de anélkül is zseniális szettet hoztak Domoszlóról. Bár nekem van három favorit dalom (El dorádó, Valami nagyon hideg kék, Szájból-szájba), amiből még csak egyet sikerült élőben hallanom (a kékeset), pedig már jó ég tudja hány Road koncerten voltam. De ettől függetlenül a többi dalt is imádom, szóval panaszra egy fikarcnyi okom sincs.
Természetesen a kötelező slágerek nem maradhattak el, volt "Nem elég", "Visszahárom", "Aki szabad", "Isten barma", "Részeg ének" (ez egyébként nálam élőben vált egyik nagy kedvenccé, a lemezen ritkán hallgattam), sok idő után először "Go", "Ne mondd", "Nem kell más"... Úgyhogy senki nem mondhatja, hogy nem voltak változatosak. Még olyan ritkaságok is felcsendültek, mint a "Birthday song", vagy éppenséggel az általam nem annyira preferált "Fekete". Jó a mondanivalója annak a dalnak, meg persze meg kell mutatni, hogy tudnak triolában is dalt írni, de ettől még nekem abból a dalból hiányzik a "ROAD". Ennyi.
A közönségről azt tudnám elmondani, hogy teltház volt. Én azt hittem a múltkor Fruttikon, hogy elértük a csúcsot, de nem, most még rápakoltunk egy lapáttal a tömegre. Persze ez azt is jelenti, hogy egyenes arányossággal nő az ikúbajnokok száma is, de hát rock koncerten mit vár az ember?? Bár én még mindig nem emésztettem meg, hogy aki nagymagyarországos csattal és kopaszon jár bakancsban, annak miért kell tárogatva közlekednie? Mármint... hogy függ össze egy személyben a nácizmus és az irredentizmus? Értem én, hogy a vélt ellenség közös, de gondolkodjunk már: ki miatt nincs "nagymagyarország"?? No de szerintem itt elég is volt az eszmék közti vitából, mert engem például hidegen hagynak, sokkal jobban érdekel az, amivel Máté búcsúzott: novemberben újra Budapesten a Road. Persze akkor már nem a ZP-ben, de tessék figyelni a srácok oldalát, aztán koncerten találkozunk!
Jam
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.