Igen tudom, sok lesz a szám, de hát nem én adtam neki a címet, hanem Ákos bácsi, utalva ezzel Orwell-re és a Bonanza Banzai-ra. De persze itt nem áll meg, utalásból van még milliónyi a lemezen. De ezeket az utalásokat nyilván nem fogom lelőni, mert akkor hol maradna a felfedezés öröme, nem igaz? Rendhagyó módon a szövegekkel kezdjük: mindig elismertem, és el is fogom, Ákos munkásságát, mert verseket ír. Nem dalszövegeket. Ez pedig hatalmas különbség! Sok mai zenekar próbál művészinek tűnő, mégis közhelybe fulladó szövegekkel operálni, vagy éppen metaforahalmazzal élni. Aztán jön Ákos új lemeze (teljesen mindegy, hogy milyen hangszereléssel) és bebizonyítja: a többiek csak próbálkoznak. Éppen ezért elég nehéz is írni ezekről a versekről, mert egyrészt mindenki lássa bele, amit bele szeretne látni. Másrészt meg hibái nem nagyon vannak, non stop fényezni meg felesleges. Úgyhogy ezeken túl is léphetünk.

Zeneileg két szintipop csapat ihlette a lemezt: a Bonanza Banzai és a Depeche Mode. De mivel anno a BB-t is a Depeche Mode ihlette, ezért kikötünk ott (mivel b=c és C=a...értitek), hogy a 2084 egy 30 évet késett DM lemez. Természetesen a profizmus és a tehetség itt is kidomborodik, hiszen az első samplertől az utolsóig minden Ákos munkáját dicséri. Egyetlen dolog van a lemezen, amely nem digitális, hanem ember által kreált hang: az ének. Pedig, mint tudjuk, manapság mi sem egyszerűbb annál, mint gépekkel éneket kreálni. De szerencsére ebben is régimódi megoldást választott Ákos bácsi és mint mindig, zseniálisan énekel. Bár nekem már néha kicsit túl sok a hajlítás, de még mindig távol áll Caramel vagy Gáspár Laci munkásságától, ez pedig, valljuk be, nem nagy hátrány. A 13 dalból egyébként nekem egyetlen volt, amit nem tudtam a mai napig megemészteni (ugyanis emésztős a lemez, többször kell hallgatni, hogy ülepedjen), az pedig a címadó intró. Nem a szöveggel volt a bajom, hanem a katyvasszal... hosszú és unalmas, és ezen a művész iránti elkötelezettségem sem tudott változtatni.

Hogy ne csak a CD tartalmáról legyen szó: Ákos nem sokat koncertezik, de akkor viszont nagyon. Ezt bizonyítja a DVD-n megtalálható Szigetes koncertfelvétel, amelyen bepillantást nyerhetünk az előkészületekbe is. Emellett természetesen a régi dalok szintipopos változatai is felcsendülnek, tehát rajongóknak költelező, érdeklődőknek pedig erősen ajánlott. Emellett rajta van még az "Előkelő idegen" és a "Tipikus sztereó" klipje is, valamint egy csomó werk: koncert, lemezfelvétel ("Analóg, öcsém!" :) ), klipforgatás, Namm Show...ami szem-szájnak ingere. Vagy amit már amúgy is megszokhatott az ember Ákostól. Körülbelül ennyit így dióhéjban. A dalok mélyebb boncolgatását meg meghagyom a vájtfülű, magukat kritikusnak tartó, Ákost már csak hobbiból sem kedvelő egyéneknek, ugyanis én nem szeretném túlragozni: sokadszorra ez a lemez legalább olyan jó, mint a többi volt. Hiába a retro hangzás, ha a minőség és a szövegek annyira profik, hogy az egy-két unalmasabb pillanat felett az ember elsiklik. Megnézhettük már tizenhatszor, most itt a tizenhetedik példa: így kell ma, Magyarországon poplemezt csinálni. Bár a "Katona imája" közelebb állt a szívemhez stílusilag, de ezzel sincs az égvilágon semmi baj.

Jam