A bekategorizálhatatlan stílusokat és egyvelegeket mindig is kedveltem, talán ezért van az, hogy a HU eddigi munkássága is meg tudott fogni. A harmadik lemez pedig természetesen szorosan ölel továbbra is.
Persze rányomták a rapcore címkét, amit egyébként előtte sosem hallottam - de lehet, hogy ez az én tudatlanságomnak köszönhető -, de nem hinném, hogy ez megállná a helyét. Ugyanis itt nem arról van szó, mint a Limp Bizkitnél vagy a Linkin Park első két albumán, hogy nu-metal sablonokból összevegyítik a metalt és a hip-hopot, oszt jól van. Itt a pop-lírától a humor hip-hop-on keresztül, a metal riffekig és a klasszikus rockig minden megtalálható. A kedvencem például a From the Ground, amely véleményem szerint a komplett Linkin Park diszkográfiát összefoglalja egyetlen dalban. Pedig azért nem mondanám, hogy a LP ne vinne változatosságot a dalaiba (most már). Aztán kapásból utána itt van az Another Way Out, amely a Rammstein Du hast-jából kölcsön vette az nyitó riffet és beillesztette refrénnek. Egy ideig mosolyogtam csak rajta, de a vokál sokat segít, hogy el tudjunk vonatkoztatni.
Amely nekem még egy kicsit fura volt, hogy szinte minden dalnak megvan a maga párja a lemezen: A Lion és az Outside a szomorú, melankólikus hangvétel miatt egyértelműen egy dobozba tartozik; ennek ellentettje a Pigskin és az Up In Smoke, amelyek a rapet helyezik előtérbe; a Medicine és a Dead Bite a pop-rap stílushatárait feszegetik, a From the Ground mellé pedig beférhet a kislemezes We Are, amely klasszikus nu-metal nótának mondható, ha már mindenképpen elkezdtem címkéket ragasztgatni. Szerencsére vannak igazi egyéniségek is, ugyanis a Rain latinos megszólalása teljesen meglepett, a Delish a ’90-es évek parkolókban breakelős, Run DMC-s időszakát idézi, míg a Believe a legszebb dal, amit a srácok valaha is megírtak. Ezzel együtt frankón csöpögős pop.
Szóval összegezve a dolgokat látható, hogy a változatosságra aztán végképp nem lehet panasz, hiszen a 14 nóta olyan széles stíluspalettán mozog, amelyet néha elég nehéz lekövetni. Mindenesetre zeneileg eléggé össze van pakolva az album, a megszólalásra egy halk panaszom sem lehet, ugyanis egy jó fülessel olyan mélyeket szólaltatnak meg, amelyet a nagyokosok már szinte bálnahangnak is mondanának. Termékeny a banda, kreatív és ízléses. Bár a maszkokkal mindig gondban vagyok, mert a Slipknotnál legalább a szájuk mozog, de itt rap közben meg se rezzen az álarc. Ez már, mondjuk, legyen az én bajom, amúgy minden teljesen rendben van a srácokkal.
Jam
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.