A tavaly megjelent stúdióalbumuk (Bátorság, nyújtott kéz!) lemezbemutatóját tartották a nyíregyházi punkok, amely esemény már régóta a kívánságlistám élén tanyázott, így hát első sorból izgultam végig az előzenekar és a főbanda produkcióit.
A Kozmosz nevezetű budapesti, bölcsész, ország- és rendszerellenes tinipunk banda kapta a megtisztelő feladatot, hogy melegítsék a közönséget Alvinék előtt. Ez hálás feladatnak bizonyult, ugyanis hasonló témákkal foglalkoznak a dalaikban, mint Vikiék (amúgy pedig kiköpött Supernem az egész banda: stílus, dalok felépítettsége, énekhang…), így tehát az értő közönség tökéletesen átlátta a kicsit sem bújtatott, szókimondó igazságokat. A bandával semmi gond nem volt, talán annyi, hogy a színpadi összkép azért még nagyon messze tanyázik a "kész" jelzőtől, ugyanis mozgásbeli és konferáló-hiányosságok tömkelegével találkozhattunk. Ezek egyébként azért bajosak, mert nagyon sokat elvesznek az, amúgy kedvező, összképből. Ráadásul cirka 200-250 néző előtt a színpadon, fülre hangolni a gitárokat...nagyon amatőr hiba. Kár érte, mert a dalok pörgősek és élvezhetők voltak, noha a koncert végére azért már elég sablonosak és repetitívek is egyben. Remélem, hogy ez a csapat majd összekapja magát és felnőnek a feladathoz, ugyanis ha a Supernem kiöregszik, akkor kell majd az utánpótlás...
Alvinékra semennyit sem kellett várni, szögre pontosan kezdtek, amit talán a hajó szervezőinek, talán a közönség "mi a f@sz van?" skandálásának köszönhettünk (pedig a Tankcsapda sehol sem volt), mindenesetre semmi csúszás nem volt. A koncert gerincét a legutóbbi album dalai adták, ha már lemezbemutatóról beszélünk, amelyeket ugyanúgy kívülről fújt az összes rajongó, mint a már jól bejáratott, sokat próbált slágereket. Ezekből is akadt ugyanis néhány, amelyeket igyekeztek az egész diszkográfiáról elszórva összeválogatni. Volt Sajnálom, Illúzió, Mi ilyenkor szoktunk sírni, Jézusnak volt-e szakálla?, 21 múltam...minden, mi szem-szájnak ingere. Sőt, Alvin nekifutott egy Ami az életben nem lehet a tiéd-nek is, egy szál gitárral, amire a közönség ugyanúgy pogózott, mint a sodró lendületű Mikor a Földön véget ér az élet-re... Ezt jómagam, a kis paraszti eszemmel, nehezen tudtam értelmezni, de mindent betudtam a banda iránti rajongás és az olcsó sör (amit egyébként drágán mértek...) alkoholgőze okozta kábulat eredőjének. Szó ami szó, Alvinék profik, ezt pedig ismét be is bizonyították: Márió gyors és pontos, Viki pedig tökéletes alapot szolgáltat Alvin művészi kiteljesedéséhez. A Huzzál gumit vendégművésze, Imre Norbi (Prosectura), pedig már csak a hab volt a tortán, amivel meghálálták mindazt a szeretetet és kedvességet, ami áradt a színpad felé. Aki ezt választotta péntek esti kikapcsolódásnak, azt gondolom, minden fillérért cserébe hangulatot, minőséget és profizmust kapott, slágerekkel teletűzdelve. Perfekt!
Jam
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.