Különleges vetítéssel, extra vendégekkel, slágerekkel és iszonyatos lendülettel nyitotta meg a 2013-as szezont Szalay Csongi és kicsiny zenekara. Ki az a Szalay Csongi? Ugye Ti sem kérdeztétek komolyan...

Az estét betegség miatt lemondani kényszerülő Our Youth helyett 20:00-kor a Nonverse kezdte meg, akik annak ellenére, hogy sosem voltak a kedvenceim, kellemes szájízt hagytak maguk után. Egyébként meg kell jegyezni, hogy nem a srácokkal van bajom vagy a zenéjükkel, csak inkább az eredeti Alvin és a mókusokat hallgatom... De például egy Össze-vissza, vagy egy Zombik vagyunk simán előkúszott memóriám legmélyebb zugából és néhány soros dalolással is hozzájárultam saját jókedvemhez. Persze a színpadi trió is mindent megtett ennek érdekében, néhol még a sampler-zongorát is kihallottam a muzsikából, de ennek ellenére a repetitív dalszerkesztést nem mindig sikerült lenyomni a torkomon. Viszont ezt leszámítva kellemes volt a hangulat, úgyhogy pozitív élményekkel gazdagodva engedtem útjukra a szabaduló zenészeket.

Csongiék úgy robbantak be a színpadra, mintha ágyúból lőtték volna ki őket. Persze ehhez hozzá tartozik, hogy meg kellett írni anno egy olyan dalt, mint az Igazán otthon, amely ezekre az alkalmakra tökéletes intróval rendelkezik. Aztán ami a színpadon történt, az már maga a mámor volt: Dóriék üvöltöttek, pörögtek-forogtak, ugráltak, két pillanatra nem bírtak egy helyben maradni. Valahogy ilyesmi színpadi mozgást tudnék javasolni minden bandának, aki élő zenében gondolkodik és legalább fele annyira élvezi azt, amit csinál, mint ez a trió. Ehhez jön még Csongi konferáló képessége is, ugyanis barátokként, ismerősökként kezeli a rajongókat, amitől egy bensőséges, intim viszony alakul ki zenész és műértő közönség között (még ha igaza mindig csak Csonginak lehet is :) ). Mellékesen a banda az összes játékát előszedte a tarsolyból, hiszen tévéfelvétel készült, meg kell mutatni a nagyvilágnak! Az emberek pedig vevők voltak mindenre: guggoltak, elválasztódtak, felmentek a színpadra, énekeltek jó hangosan, de még a középső ujjukat is égnek emelték a Mindenkinél. Látvány és élmény szempontjából is eddig az év showját láttam, pedig már március van. Ráadásul mondom ezt úgy, hogy tavaly év végén a srácok egy igazán bakikkal telerakott, közepes koncertet adtak Tatabányán. Most viszont áradt belőlük az energia, lüktetett az életerő és egy szavam nem lehetett semelyik zenész teljesítményére sem. A színpadot is csak azért hagyták el Csongiék, mert az időkeret szűkös volt, valamint hogy a vidékiek is hazaérjenek még aznap. Máskülönben még mindig a színpadról szórnák a 4 album összes slágerét...

Jam