Kevés alvás, sok zene és sok utazás volt az alapfeltétel, de nem igazán érdekelt, ugyanis a Jambo második napjára ígérkezett egy-két olyan név, amelyet nem igazán hagytam volna ki. Legalábbis nem olcsón.
Meg kell jegyezni mindenesetre, hogy a délután sokkal több strandolással és kevesebb zenével telt, mint első nap, hiszen délután négytől este hétig Jay Back & Dan Davis uralta a színpadot, amely tömény elektronikus kattogást eredményezett, ez pedig legalább olyan messze áll tőlem, mint fától az erdőt. Úgyhogy ezt ugorjuk is. Az első fellépő, a kiírt sorrenddel ellentétben a The Carbonfools volt, akik helyet cseréltek a helyi illetőségű Kávával, hogy megfelelő felvezetést kaphasson a Hősök nevű, mindenki számára teljesen ismeretlen formáció. Nos, a The Carbonfools lassan hazajár erre a környékre, ugyanis voltak a Víz-Zenén szintén Tatán, most itt voltak Jambon, majd pedig augusztus 24-én (figyelem, ez itten a reklám helye) Tatabánya fő terén adnak egy kicsit hosszabb, önálló estet. Őszintén szólva, a Víz-Zenén eléggé lehúztam a csapatot, merthogy egy összefolyó masszát játszanak dalok címen, amelyre Fehér Balázs vonaglik és szaval. Most egy kicsit már árnyaltabb a véleményem, ugyanis kettőnél több dalt ismertem és egynél több sört ittam, ráadásul a strand közelsége is jótékony hatással volt a bioritmusomra, úgyhogy ellötyögtem Balázsékra. Ráadásul láttam a Balázst fürdőgatyában, de mielőtt minden lány nedvesedne, elárulom: korántsem akkora durranás, mint azt sokan remélik. No mindegy, celebségről ennyit, a lényeg az, hogy a kvintett egyre nagyobb népszerűségnek örvend Magyarországon, de meggyőződésem, hogy annyira azért nem játszanak jó dalokat, hogy egy nyár alatt háromszor is ellátogassanak egy régióba. De ez már csak az én véleményem. Eztán következett a Jambo Szépe eredményhirdetés, amelynek győztesét (Nasszer Nóra) Fura Csé (alias Csabi), a Káva oszlopos tagja díjazta növénnyel és koronával. Ez mindössze kettő percet vett igénybe, mely után Csabiék magukévá is tették a színpadot, ugyanis a közönség egyre hangosodó "Káva, Káva, Káva" kántálása nem nagyon akart szűnni. Az est egyik meglepetése az volt, hogy csak hárman léptek színpadra Öcsiék, ugyanis Szimat nem tudott jelen lenni. A három srác természetesen nem zavartatta magát, hárman is akkora bulit rittyentettek, amelyet még a Hősök is elismerő bólogatással nyugtázott és nehezen szárnyalt túl. Viszont, mielőtt kitérnénk Ecküékre, el kell mondani, hogy a Káva Tatabánya és az egész régió legjobb csapata, ez nem vitás. Olyan fanatikus és elvakult rajongóik vannak, hogy le a kalappal előttük, hogy ezt össze tudták hozni. Tényleg, srácok, minden elismerés. Mindenféle esdeklés és térdepelés nélkül, imádom, amit csináltok!
Ezek után a Hősöknek szinte játszi könnyedségű dolga volt, hiszen egy kellően feltüzelt és maximálisan odaadó közönség fogadta őket. Nem számított a csepergő eső, a tomboló orkán, az elektronikus sátorból szivárgó zajok: Mentha, Eckü és Brash akkorát alkotott, hogy ha lett volna ajtó, kiszakadt volna. Pacsiztak a közönséggel, fetrengtek a ládákon, egy percre meg nem álltak, nonstop ment a csápolás-hápogás és persze a közönség énekeltetése is megállíthatatlan volt. Bevallom, soha nem voltam még Hősök-bulin, de ezentúl gyakrabban fogom látogatni a trió fellépéseit, mert zseniális, amit csinálnak. Sajnos az Irie Maffia és az Akkezdeth Phiai áldásos munkáját már nem bírtam végig várni, ugyanis a közlekedés kötött és a vihar is közeledett, de mivel mindkét csapat előadását sikerült elcsípnem Sopronban a Volton, ezért tapasztalatból mondom: aki jegyet vett, az minőségi, első osztályú produkciókat élvezhetett végig. Aki pedig kattogási beállítottságú volt, annak egész éjjel dübörgött a Party Aréna olyan jelentéktelen nevekkel, mint Bárány, Chris Lawyer vagy éppen Palotai. Szóval összegezve az eddigieket: zseniális idő, király helyszín, két naposra duzzadt fesztivál, igazi mainstream fellépők, emelkedett hangulat és stílus-kavalkád. Ezt hagyta ki mindenki, aki nem volt hajlandó elzarándokolni a tatai Fényes Fürdőbe, hogy részt vegyen a régió egyik legszínvonalasabb fesztiválján. Remélem, hogy nyereséges volt a buli, mert jövőre is jönnék! Amikor erről kérdeztem Jámbor Zolit, a fesztivál főszervezőjét, annyit mondott: "Alakul, alakul...csak a tömeget várjuk."
Nos, a tömeg hétfő estére megérkezett, úgyhogy bízunk a számokban és a szervezők lelkesedésében, akiknek egyébként minden elismerés kijár: a backstage, az ellátás, a színpad, a technika, a kikapcsolódási lehetőségek mind-mind átlagon felülien voltak biztosítva rajongó és előadó számára egyaránt. Akit pedig még kifelejtettem, a műsorvezető, Szép Bence, akit a dumaszínházból ismerhetnek páran: kedves, érdeklődő, vidám, profi és humoros. Hiánytalanul élveztem ezt a két napot, jövőre is jönnék. Hallod, Jambo???
Jam
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.