A Road női változata pár éve robbant be a köztudatba, azóta többször is végigturnézták az országot, most pedig már a második korongjukat dobták piacra, amely nem kicsit pakolt rá a debütre. A legnagyobb kérdés természetesen az volt, hogy ez a project túl tud-e nőni azon a sztereotípián, hogy "ez csak három csajszi, akiket a kinézetük ad el"? Az első album is már bizonygatni próbálta az antitézist, de igazából ott még csak a szárnypróbálgatások és az útkeresés egyik korai szakaszába kaptunk betekintést. Éppen ezért mentem el élőben is a csajok bulijára, hogy megtudjam, értenek-e egyáltalán a hangszereikhez? És hát nem voltam elképedve, de be kellett vallanom, hogy azért a kötelezőt hozta a gyöngyösi trió. Aztán most kijött ez az album és kalapot kellene emelnem, ha hordanék, ugyanis klasszisokkal jobb lett elődjénél.

Egy ízig-vérig rock and roll lemezről beszélgetünk, amely 10 tételének (az intrót hagyjuk) mindegyike megkapta azt az egyéniséget, ami nekem sok dalból hiányzott a debütön. A hangzásra nem lehet panasz, a dalok dörmögnek és döngetnek, ahogy kell (pacsi a SuperSize-nak), néhány gyermekbetegség még dalszerkesztésben és ütemkezelésben engem zavar egy kicsit, de mivel ez az album nem a technikai fitymacsattogásról, hanem az ösztrogén átütő erejéről szól, ezért ezeken könnyedén túl tudok lépni. Apropó erő: a katarzisokat okozó, Sandra Nasic-i magasságokban (mélységekben) operáló üvöltések egyszerűen hidegrázósak. Ahogy a refrének alá oda vannak tolva támasznak vagy éppen a Holnaptól versében kicsit előrébb kerülnek, hát az valami pazar. Ezekből mindenképpen több kellene, Dodo zseniálisan csinálja a hörgéseket. Persze a tisztákkal sincs semmi gond, a karakteres hang még így is elviszi a lemezt a hátán, de amikor Siklósi Örs is csatlakozik a Hozzád hasonlóban, akkor válik teljesen egyértelművé, hogy a változatosság valóban gyönyörködtet.

Az a jó ebben a lemezben, hogy ha fejet szeretnél rázni éppúgy lehetőséged lesz rá, mintha csak sör mellé keresnél egy jó kis pörgős aláfestést, s mindezt anélkül találod meg, hogy egy teljesen más dimenzióba kerülnél, vagy úgy éreznéd, hogy egy másik lemezt hallgatnál. Van a daloknak egy erős koherenciája, amelyből nálam egy kicsit a Szabadság nagybetűkkel-Másnapos kettős kilóg, de jó szívvel még ezek is beleerőltethetők a keretek közé azzal együtt, hogy tudjuk, nem egy koncept-albumról beszélünk. Bár világot megváltani nem fognak a csajok, de mindenképpen szintet léptek mind a jó dalok mennyisége, mind a népszerűség felé, úgyhogy hajrá, ezt a tendenciát tessék folytatni a következőkben!

Jam