Bár kritikát direkt nem írtam az idei lemezről (mert még terveim vannak vele, de erről később), az nem titok, hogy Jonny Craig a szívem közepe, hiszen olyan hangja van az embernek, hogy összefosom a bokám, ha csak kólát kér a bárpultnál, már akkor is. Nyilván tudják ezt a srácok is (mármint, hogy milyen hangja van, nem azt hogy én erre verem…), hiszen egy akusztikus lemezt terveznek jövőre kiadni Revision címen, amin néhány régi sláger lesz újrahangszerelve (kérlek, csak a One God-ot ne már harmadszor…), plusz két újdonság is befigyel majd. Ebből az egyik a Body On Fire, ami bármennyire is meglepő (dehogy…), nekem lelki merevedést okozott, és ahogy a Taft, az ötvenedik hallgatás után még mindig tart… Ettől jó valami, szerintem.
Jam
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
