15 éves idén az ország egyetlen rock ’n road csapata, úgyhogy kaptunk egy kis összefoglalót az elmúlt évekről, s ha már alkalom volt rá, akkor miért ne csináltak volna egy teljesen új trekket a montázs alá? Az ötlet pedig egészen dicséretes, hiszen a szöveg még mindig király – pacsi Máté, a zene követi az A tökéletesség hibája útvonalát, a képeket pedig igazán élmény nézni, hogy mégis miből lett a cserebogár. Igazából, ha marad ez az út, akkor részemről még ugyanennyit!
Jam
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
gigabursch 2019.03.07. 07:20:58
Anno középiskolában három évig tanultunk(?) biológiát, három év alatt egyetlen értelmes mozzanata nem volt a tanárnőnek, egyetlen 30 percet kivéve. De az a harminc perc sokunk számára, vagyis inkább az egész osztály számára örökre kitartott.
Megnézette velünk a "Néma sikoly" című filmet.
A film az abortuszról szól és közben bemutatja, hogy a pici Élet, hogy próbál menekülni.
Ennek a harminc percnek folyománya az lett, hogy az osztályból senki családi életénél nem lett abortusz.
Nagyon sok évvel később a TeCsőn megkerestem a filmet ismét.
Majd olvasgattam alatta a kommenteket. Persze ment a sok okoskodás pro és kontra, de valaki belinkelte a Road zenekar Szív alatt c. számát.
Meghallgattam.
Azóta szeretem a Road zenekart.
S ez már bő 10 éve így van.
Csak így tovább fiúk.
