Igen, aki a The Prodigy körül keresgél emlékeiben, az maximálisan jó helyen tapogatózik, ugyanis egy feldolgozásról van szó, ami leszakítja a fejeteket! Nem azt mondom, hogy az eredeti gyenge alkotás lett volna - sőt, a Prodigy-t csak imádni lehet -, viszont a föld alá hangolt gitárok és a modern köntös mindenképpen jót tett a megszólalásnak, Milán pedig jó érzékkel kiabálja le a fejünket a refrénekben. Illetve érdekesség lehet még, hogy Keith hangja is hallható a felvételen, hiszen egy acapella változatból ezt is felhasználták a srácok. Nincs is mit ragozni, a tiszteletadás nagyjából itt kezdődik!
Jam
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
