Két év sem kellett MGK-nek, hogy a hatalmas váltást jelentő, mindezzel együtt óriási sikert arató előző lemez után leszállítsa a folytatást – nyilván az előd nyomdokain haladva, az ösvényről néhol le-lekacsintgatva. De vajon amit 2020-ban elvitt a váratlan meglepetés ereje és a konkurencia hiánya, azt meg tudja-e tartani a görcsös megfelelni akarás?
A legutóbbi cikkben simán ráhúztam a Tickets To My Downfall-ra, hogy az év poppunk lemeze és hogy amihez Travis Barker-nek köze van, az csakis siker lehet. Nos, Travis érdemeit továbbra sem vitatom, hiszen hozza ugyanazt a szintet, amit az elődön (vagy kb. bárhol máshol), lelki szemeink előtt láthatjuk a szétvarrt Blink-dobos mozgását minden egyes leütött groove-nál, minden egyes megfigurázott kettőnégynél, ahogy szanaszét veti az energia. Ezzel a résszel nincs is probléma, talán csak azt nem értem, hogy amikor ilyen dobos van az ember birtokában, akkor MI AZ ISTENNYILÁNAK prüttyög különféle trapes egyenmintákkal, amik a most divatos előadók bármelyikénél feljöhetnének, bármelyik lemez akármelyik nótájában… Ezt hívják úgy, hogy a tehetség elvesztegetése. Bezzeg mikor megjön a tempó a WW4-nél, az Olival közös maybe-nél vagy a Willow-val közös emo girl-nél, na, ott megvagyunk, ezeknél éreztem azt, hogy itt mindenki élvezte a közös munkát. Zeneileg egyébként nem is nagyon másznék bele jobban a dolgokba, mert a négyhangos poppunk, néhol effektekkel megspékelve, bőven lefedi ezt a 40 percet.
Sokkal nagyobb probléma az, hogy a szövegek sokszor annyira hányavetire sikeredtek, hogy én éreztem kellemetlenül magamat, miközben hallgattam. Ez pedig az előző lemeznél nemigen ütötte fel a fejét – legalábbis nem nagyon emlékszem rá, hogy problémáztam volna rajta. A vendégek közül a fent említett kettő teljesen oké, blackbear nélkül nincs lemez 2022-ben, még ezt is aláírom, hogy működik, no de Lil Wayne… Az az ember NEM VALÓ mikrofon mögé, egészen egyszerűen – mondjuk hangszer mögé sem, ezt már sokszor megtapasztalhattuk. Amíg rappel, addig még hagyján, de amikor elkezd énekelni, az valahol a „jó ég mentsen meg tőle” és a „kurva cringe” között van félúton. Ráadásul, valljuk be, MGK is elhitte magáról az előző lemez után, hogy ő bizony tud énekelni, pedig NEM – és ez a lemez második nagy hibája. Én nem tudom, hogy hány kiló (mit kiló, mázsa…) autotune fogyott a stúdióban, de sokszor már annyira fáj, hogy ezen sem nosztalgiafaktor, sem az amúgy jól elkapott, szingliként már ellőtt nóták nem segítenek. Apropó nóták: minimum három, de inkább öt dalt olyan szinten kellett volna lehagyni erről a lemezről, hogy csak úgy füstöl. Oké, nem sok a negyven perces játékidő tizenhat dalnál, de amikor nettó negyedóra csak időhúzásnak és ötlettelen dalolászásnak tűnik, az bizony már probléma. Én a WW4-nél simán befejeztem volna a lemezt és akkor egy 2-3 pontot simán felfelé görbülne a végeredmény még úgy is, hogy nem pontozunk, és csak a papercut-nál szaladna feljebb a szemöldököm a kelleténél… Amikor meg jönnek a „du-du-du”, „mmm-yeah”, „o-o-óóó” és hasonló dudorászások, ott már tényleg kellett volna szólni a felvevőből, hogy Mr. Kelly, ezt már aztán igazán nem kellene…
Szóval a válaszom a feltett kérdésre egyértelműen NEM. Ezt már nem viszi el a meglepetés ereje, sem a rózsaszín stratocaster, de még Megan Fox is úgy hiányzik, hogy hasonlatot nem találok rá hirtelen. Úgyhogy igen, egyszer volt Budán kutyavásár – legalábbis MGK számára, nálam mindenképpen. Pár dal kukázásával, kicsit fejlesztett énekkel, erősebb szövegvilággal és kevésbé beleszarós attitüddel meg lehetett volna ismételni a két évvel ezelőttit, így viszont nagyon nem. Pár jobb dal, de ez az album ennyit tud. Ha poppunkra vágynátok, menjetek inkább Avrilt vagy Simple Plant vagy… bármi mást hallgatni. Ezt meg engedjük a langyos széllel…
Jam
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.