Csütörtökön még úgy indultam neki, hogy akkor a hétvégét pénz és életerő hiányában otthon töltöm egy teával és némi filmmel. Ehhez képest leköltöztem a Roxxyba.

Pénteken igazi felvidéki fuck 'n roll nap volt, ugyanis a Rómeó Vérzikes arcok ismét ellátogatta ide, hogy arcon csapjanak minket egy picit. A hangulatot a fehérvári "Deep Inside" és a budapesti "Hátsó Ajtó" zenekarok melegítették, megtették a magukét, mindenki tűkön ülve várta Koppányékat. Akik némi késéssel ugyan, de azért csak megérkeztek. Innentől pedig, ahogy az tavaly is történt, nem volt megállás. Igazi slágerpartyval kedveskedtek nekünk a srácok, "Térdelj elém", "Engedd belém", "Életöröm", "Érted vagyok"...áhh, nem is sorolom.  A lényeg, hogy aki már volt Rómaó koncerten, annak ezt nem kell elmesélni. A többieknek pedig annyit, hogy a műfaji megnevezés, miszerint ugye fuck n roll, mindent elárul. Nem tudom, hogy a Koppány hogy tudja ennyi oldalról megközelíteni a szexet, mint témát úgy, hogy ne legyen unalmas, de működik neki. Ekkor még azt hittem, hogy a hétvége legnagyobb buliján vagyok túl... aztán jött a szombat.

Amikor is késve érkeztem, és a Pluto zenekar már javában játszott. Ezt azért egy kicsit sajnáltam, mert bírom a zenéjüket, ráadásul a kedvenc nótámról (ami a "Maradjunk barátok" címet viseli, és imádlak Móvár...) sikeresen lemaradtam. No mindegy, a többi szám is bőven megtette a magáét, ment a "hülye-altertánc", ugráltam, kiabáltam, "Hóember"...fuckyeah. Aztán nemes egyszerűséggel lecserélődtek a tagok a színpadon és végre megjelentek Marciék. Mindenféle beállás mellőzésével nekiálltak egy csodálatos dubstep alapra átkonfigurált "Sárga zsigulival"... Nem is kell mondanom: extázis. Sőőt, mi több: EXTÁZIS. És ez így masszívan, majdnem másfél órán keresztül nem is akart múlni. A "Fénystopposok" albumot természetesen végigjátszották a srácok, zárószámként a "Lehetek én is"-t hagyták meg...persze, hogy persze. És ahogy a "Nem hiszek" samplare megszólal...na ott majdnem lehugyoztam a bokámat.

Eddig is úgy voltam vele, hogy Likó Marci számomra Magyarországon egy utánozhatatlan figura, de ezek után még egy szinttel magasabbra került az egész zenekar a szememben. Ezt a hanyag profizmust, amit produkáltak, ezt a hihetetlenül őrült hangulatot, amit generáltak, ezt senki más nem tudja, ebben biztos vagyok. És persze Marci, mint stand up-os, simán megállná a helyét, ugyanis az anekdotái, az odaszúrogatásai más zenészeknek, a helyzetkomikumok... mind-mind zseniálisak voltak. No de, abba is hagyom ezt az imazsámolyon-térdelős seggnyalást, egyszerűen csak annyit: ilyen jó koncerten nem biztos, hogy voltam már idén. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy aki teheti, az egy Fruttik koncertre látogasson el! Mindenképpen!

Jam