Azaz Budapest SoftCore. Ez lett ugyanis a címe Csongiék negyedik nagylemezének, ami húsvét hétfőn jelent meg. Én meg persze egyből nyomtam a "boncsad-tőccsed" gombot, mert már elég régóta vártam, hogy megérkezzen a 2010-es "Megszűnt a jel" utódja. Aztán az elején kicsit lefagyott a mosolyom, mert bizony ez azért mégiscsak egy pöppet más, mint amit vártam. Azt hittem, hogy az utóbbi album volt a vízválasztó, és megtalálták a stílusukat a srácok, de most egy kis visszalépést tapasztaltam a hardcore irányából a dallamosság irányába.

De persze ez csak nyomokban vehető észre a lemezen, ugyanis a súlyos break-témák azért hál' Istennek nem szűntek meg létezni. Az viszont mindenképpen elsőre is feltűnt, hogy a kitartott vokálok és az őrületes tempó, amit mondjuk egy "Mindenki", vagy egy "El se kezdd" diktált, kicsit lassultak. Oké, elhiszem, a Matyi öregszik, a zenekar komolyodik, úgyhogy sokadszori meghallgatás után jelentem: szokható a dolog. Meg azért így is maradt még néhány dal a 11-ből, amely azért igencsak a dara-punk kategóriába tartozik. Ezek egyből a kedvencemmé avanzsáltak, ahogy megszólaltak (az "Azt hiszem" és az "Épp elég" főleg). Az "Új hős" és a "Rajtunk áll" ugye előrevetítették, hogy zeneileg egy kicsit jobban belemennek a srácok a tehnikásság mocsarába, és ezt az egész lemez meghallgatása után egyből konstatáltam, hogy helyes feltevés volt. Az ütemtördelés, a félhangok használata, a zongora, az akusztikus gitár, a kihagyott ütemkezdések, a triolák, a 3/4-es nóták...mind-mind azt mutatják, hogy itt bizony egy zeneileg igen fejlett csapattal van dolgunk, akik arra törekszenek, hogy a hallgató még véletlenül se unja meg a lemezt. Nálam ez sikerült!

Szövegileg mindig is imádtam Csongi verseit, mert hétköznapi nyelven ír, mégis találóan és aktuálisan. Sok közmondást és szólást épít a szövegeibe, de mindet a megfelelő helyen és időben, így nem közhelyhalmazt, hanem ötletesen megírt, korrektül átgondolt verseket kapunk. Van egy dal, ami szabad versnek íródott és rím csak itt-ott fedezhető fel benne, ez az "Ideje élni". Magyarországon ez nem túl elterjedt dolog, mert mindig mindenki az a,b,a,b, vagy a,a,b,b rímképlet alapján szerkeszti a dalait. Az "Új hős" már kicsit kilógott ebből a sorból az a,b,c,a,b,c szerkesztéssel, de az "Ideje élni" koronát ad az egész elképzelésnek. Szövegileg nálam ez mindent visz nem csak a lemezről, de az egész Grenma történelméből. Csongi, pacsi, zseniális lett!

De hogy ne csak a pozitívumokról szóljak, most sajnos sikerült egy-két olyan dolgot is észrevennem, amit azt hittem, egy Grenma-lemeznél sosem fogok. Az egyik a gitárhangzás: magával a ritmussal nincs gond, az elég tökös...de a szólók??? Olyan, mintha egy midi-hangzást effektelt volna meg a Matyi és abból lenne kikeverve a szóló. (Pont az előbb említett nóta szólójánál vettem észre először ezt a bakit, ugyanis csak ez zavar bele, hogy számomra eddig ez legyen "2012 dala..."). Másik gondom néhány ének-dallammal van, például az "Előre nézz" refrénje nekem nagyon nem jön be...de ez már csak szubjektív szőrszálhasogatás... Összességében azt kell mondjam, hogy mióta a Grenma a saját lábára állt és otthon veszi fel a lemezeit, azóta folyamatosan fejlődnek, és mindig megugorják az önmaguk számára igencsak magasra emelt mércét (ha nem még feljebb emelik azt). Megérdemlik, hogy Magyarország egyik vezető punk-csapatának mondhassák magukat. Az pedig, hogy a lemez ingyenes tölthető és hallgatható, már csak a hab azon a bizonyos, sokat emlegetett tortán...

Jam