Kilencedik lemeznél és bőven 20 év felett jár a californiai Offspring zenekar. 2003 és 2008 között volt egy kis szünet, de azóta ismét teljes lángon ég az együttes kazánja. A szünet egyébként a doboskeresés miatt állt be még anno a zenekarnál, amikor is Ron Welty bejelentette, hogy ő bizony ezt ott és akkor pontban befejezte. Aztán jöttek a pletykák, hogy oszlanak a srácok, mindennek vége, egy korszak zárult le...stb. De szerencsére maximum a legutolsó jött be, ezzel együtt pedig 2008-ban új korszak nyílt a zenekar életében. A "Rise and fall, rage and grace (2008)" egy felemás lemez lett. Voltak rajta ütős, ötletes darabok, amik emlékeztettek a régi Offspring csillogására, és voltak olyan nóták, amik bár meg se születtek volna. Nos, nem árulok zsákbamacskát: a mostani lemez pontosan ugyanilyen lett.

Vagyis nem, mert egy kicsit túloztam, ez a lemez valamivel jobb lett. Elsőre ugye kijött kapásból a címadó dal, klippel együtt (bár az a klip valami szörnyűség...), arra azt mondtam, hogy sajnos ez már nem az, amit vártam... de aztán minél többször hallgattam meg a nótát, rá kellett jönnöm, hogy ez bizony egy jó szám. Dúdolható, átérezhető, bírható. Úgyhogy én bírom is. A második klipes nóta a "Crusing California" volt, aminek már a videója is jó lett (kicsit a "Pretty fly" és az "Original Prankster" emlékeit idézte), és maga a szám is egyből megfogott a "Hit that"-es szintipattogással, a női vokalistákkal és a nyár-feelinggel együtt. Innentől következtek az újdonságok. Az első nótában biztos voltam, hogy tetszeni fog. Ugyanis nekem van egy olyan megfigyelésem, hogy az Offspringnél a lemezkezdő nóták mindig erősek és ragadnak is. Most sincsen ez másképpen, ugyanis a "The future is now" még most is az egyik legjobb nóta a lemezről. A következő tételnél (Secrets frrom the Underground) maradt a sebesség, egyből beugrott róla a Greatest hits-es "Can't repeat", ugyanis a dobtéma és a felépítés szinte egy az egyben le lett kopizva. De ezen túllépve egy kellemes, hallgatható nótával találjuk szemben magunkat, úgyhogy eddig tart a boldogság. Harmadik tétel a "Days go by", kiveséztük, léphetünk. Utána jön az abszolúte favorit nótám a lemezről, ugyanis a "Turning into You" olyan szinten sikeredett Rise Against-esre, hogy csak jó lehet. És jó is. A legjobb! Utána jön a "Hurting as one", ami a klasszikus, nagyon punkos Offspringet idézi, szóval egyértelműen bejövős. Bár az elején a vokálok "óóó"-zását szokni kellett, de megtörtént, úgyhogy bírom. Eztán a "Crusing California" pedig kis felüdüléssel szolgál, eddig szinte hibátlan a lemez.

Utána viszont jön a feketeleves. Három olyan dalt sikerült egymás után pakolnia Dexteréknek, amit egyszerűen nem tudok megérteni, hogy miért... A sort az "All I have left is You" kezdi, ami egy tök felesleges tétel a lemezen. Vannak olyan lassú nóták, amik azóta a kedvenceim az Offspringtől, hogy először hallottam őket (ilyen például a "Fix You", vagy éppen a "Gone Away"), de ez a nóta annyira semmilyen, hogy nem is értem, hogy kerülhetett fel a korongra... A következő, aminél a fejemet fogtam az "OC Guns". Ez a spanyolos beütésű förmedvény viszont alátámasztja egy másik feltételezésem, miszerint majdnem minden Offspring lemezen van olyan nóta, amit képtelen vagyok meghallgatni, annyira rossz. Itt olyan nótákra gondolok, mint például a "Pay the Man" vagy éppen a "When You're in prison". Értem én, hogy nem kell mindig komolykodni, jó volt a "Why don't You get a job", jó volt a "Don't pick it up", jó volt a "Worst hangover ever"...de ez nem jó. Pont. A harmadik és egyben utolsó olyan nóta, amelynek felkerülését az égvilágon semmi nem indokolta a "Dirty Magic" címet viseli. Már egyszer rajta volt az "Ignition"-ön '92-ben, jó helyen volt az ott. Viszont innentől kezdve van még három nóta a lemezen, amik azért egy kicsit visszahozzák az ember életkedvét. Az "I wanna secret family" egy kicsit táncolósabb, lazább tétel, mint volt anno mondjuk egy "Spare me details", amit imádtam, ezzel együtt ezt a nótát is imádom. Ezt követi a "Dividing by Zero", amely az egyik legerősebb dal a lemezen. Sodró lendületű, keményebb, mégis dallamos. Itt a dobot emelném ki, mert az viszi az egész nótát előre. Taps és pirospont elkönyvelve érte. A záróakkordot beteljesítő "Slim pickens does the right things..." pedig a refrén miatt érdemel meg egy óriási pirospontot. Igaz, élőben ezt Dexter sosem fogja kiénekelni, ezzel gondolom, mindenki tisztában van, de itt lemezen nekem nagyon átjön. Korrekt lezárása a lemeznek.

Szóval mit is mondjak így a végére? Nekem bejött a lemez. Azt a pár tételt, amit nem találok alkalmasnak arra, hogy egy ilyen jónak ígérkező lemezt elrontsanak vele, azt átlapozom és ennyi. Szóval gyakorlatilag csak emiatt mondom azt, hogy szeretném nagyon, hogy a következő lemez már tényleg sallangmentes legyen. Akkor lesz az, hogy az Offspring majd visszajut oda a szememben, ahol tartottak például a 2001-es "Conspiracy of One"-nal. Ha azt egyszer túlszárnyalják (vagy az is elég, ha megközelítik a szintjét), akkor nálam már nyert ügye lesz a csapatnak...

Jam