Tegnap volt szerencsém Papp Szabiékat élőben látni már nem is tudom hányadszor, de ezek a srácok egyre jobbak. Fél kettőre meg... (fujj, de kínos!) No de, félre a rossz szóviccekkel, komoly dolgokról van itt szó. Mindig is szerettem ezt a zenét, mert jó szövegek vannak rátéve ízig-vérig bulizós zenére. Magyarország pedig kajálja, mint etióp kisgyerek a segélycsomagos májkrémet. Sokkal több volt az érdeklődő, mint múlt héten Fish-en, ezzel együtt persze több volt a hülye is. Magam is rockzenész vagyok, sőt voltam már életemben nem kevés koncerten közönségként is, de mikor a barátnőmet lányok simogatják, engem meg pasik ölelgetnek hátulról (amellett, hogy a hátsó felem egyből összerándul) elgondolkodom rajta, hogy tényleg minden rendben van a világgal??? Vagy én vagyok ennyire maradi? Vagy én már csak elvileg vagyok normális? Fene se tudja...mindenesetre ennél nagyobb gondjaim sose legyenek egy koncerten.

Szabiék ugyanis zseniálisan jók voltak (mint mindig), a Szivar úgy gitározik hogy csak na, Imi-be metronóm van építve, a zongora meg van. Ha nem lenne, akkor sem lenne szerintem semmi változás, mert kihallani (persze ez lehet a technikusok hibája) nem igazán lehetett sehol. Vagy én álltam a ZP-nek olyan szegletében, ahol pont a szinti nem jön át... no végül is mindegy. Jah, meg van a Szabi: az meg egy őrült. Azon felül, hogy eszméletlen hangja van, nyomja a rock n rollt az ütött-kopott basszerján, még a hangulatot is kelti rendszeresen. A számok közben "Hejj", "Hóó", "Yeaah" és hasonló felüvöltéseinél pedig mindig mosoly ül az orcámra. Azok nagyon adják :)

Tracklistről annyit, hogy a TuFa Pop lemezt Szabi még mindig "új"-nak titulálta (végül is az a legújabb, tény), úgyhogy a koncert vázát az a pár szám képezte, ami ezen a korongon található. De nem maradhattak el az olyan slágerek, mint a "Kkkétszer", a "Van valaki a szekrényben", a "Rendőrsztori", a "Számolj rám", vagy éppen egy "Generáció". Emellett lerótták tiszteletüket az éppen most 50 esztendős Rolling Stones előtt egy "Sympathy for the Devil" feldolgozással. A vissza-vissza után még belefért egy "Elvileg", egy akusztikus "Igazi rocksztár..." (amit egyébként évek óta próbálok normál verzióban, élőben elcsípni, mindezidáig nem sok szerencsével. Pont úgy, mint a személyes kedvencemet, a Nincs mesét), és a finálé a "TuFa Pop" volt. Mindenki nagy extázisban őrjöngött, úgyhogy jár a taps a zenekarnak, így kell buliztatni a népet!

Jam