Fénystopposok - turbó változat. Ez is lehetne gyakorlatilag a címe az új EP-nek, mert tulajdonképpen erről van szó.

Persze nincsen ezzel gond, hiszen valljuk be, az utolsó lemez olyan magasságokba lendítette Marciék karrierjét, hogy nyugodtan vehetik irányadónak azt a 12 tételt, ami rajta szerepelt. Éppen ezért fogtak egy gyors, egy közepes és egy lassú tételt, csokorba gyűjtötték és ingyenesen letölthetővé tették, melynek minden rajongó legalább annyira örülhetett, mint jómagam. A legjobb hír, hogy Marci hiába nyilatkozta, hogy sokkal elektronikusabb lemezre kell számítani, ez az állítás csak félig volt igaz. Ugyanis a dalok tényleg tömve vannak samplerekkel, effektekkel és mindenféle prüttyögéssel (igen, így szaknyelven...), de ez nem megy az élő hangszerek rovására, amelytől személy szerint nagyon féltem. A három dal jól megszerkesztett, a végletekig kidolgozott és hamisítatlan Fruttik. Ennél szebbeket aligha lehet rájuk mondani. Az Egy napra háromnegyedes üteme és tökéletes építkezése egy olyan katarzishoz vezet, amelynél az ember tényleg megbecsüli a lélegzetet és a "lesz@rom a világot" életérzés is maximálisan dübörögni kezd odabent. Eztán a Másodpercek és decibelek sodró lendülete és a lepukkant, féktelen házibuli eszményi képe rápakol még egy lapáttal. Szinte látom magam előtt Marcit partyzni a színpadon erre a dalra. Merthogy koncert kedvenc lesz, az 100%. A címadó a végén lezárja a sztorit, jön az elmúlás a különböző költői képekkel, majd a végén a skandálás, amely az igazi erejét rejti a dalnak. Persze nem kizárt, hogy a daloknak semmi közük egymáshoz, de egy ilyen elvont művészi léleknél, mint amilyen a Marci, én simán el tudom képzelni ezeket az összefüggéseket. Aztán, hogy mikor lesz végre nagylemez? Jó kérdés...

Jam