A tegnapi keménykedés után ma sikerült legalább három órát aludni, úgyhogy mindenképpen esedékes volt egy F.R.B. - ByeAlex - Mary Popkids kombó, hogy az agysejtek kicsit visszavándoroljanak a helyükre.

"Kedves D.!

Az F.R.B. egy igazi, vérbeli bulizenekar, akiket van szerencsém személyesen is ismerni már vagy jó pár éve, éppen ezért el is beszélgettünk a srácokkal Mary Popkids alatt a régi szép időkről, de mielőtt idáig elérnénk, nézzük milyen teljesítményt nyújtottak ők a GDF Suez színpad kezdő zenekaraként. Régen FaRock Band névre hallgattak egy csomó jó feldolgozással (Pálinka dal, Legelő, Are you gonna be my girl…), ennek rövidítése az F.R.B., a névváltással együtt pedig igencsak megritkították a szettjükben fellelhető feldolgozások számát, míg a saját dalok írására igencsak nagy hangsúlyt fektettek. Ez egyrészt engem eléggé elszomorított, mert az egész szettben egy Nena: 99 luftballon-t sikerült csak elrejteni, ráadásul azt is inkább magyarul énekelte Cini, semmint ékes német tájszólásával, tehát az egyik szemem sírt. A másik egy kicsit mosolygott, mert a saját számaik bulizósak, reggea-ska-pop-rock elemkombinációkkal dolgozva és jegyezhető, könnyed énekdallamokat halmozva. Igazából élveztem a bulit, még ha utólag be is kellett vallanom a srácoknak, hogy az árnyékból néztem végig az egészet. Sorry, de meleg volt, na!

Másodiknak ByeAlex-ra (re?...rae!) néztünk el, akiről nekem szent meggyőződésem, hogy énekelni azt nem tud. De nem akartam ilyen kijelentést tenni egészen addig, amíg nem hallottam a saját fülemmel a próbálkozását. A zenészek eljátszották, amit kell, ezzel semmi bajom nem volt. Viszont ahogy Sanyi próbálkozik, nekem az annyira furcsa. Mintha nem találná a helyét, vagy saját magát, vagy a hangját, vagy éppen semmit nem találna a színpadon. Talán azért, mert nincs is ott semmi keresnivalója, de ezt persze nem tisztem eldönteni. De megnyugtatott egyébként, hogy nem csak nekem ez a véleményem, hanem a Voltozók 90%-ának is, a többiek meg nem hallgatták meg, tehát végül is az arány nem lett jobb. Ettől függetlenül a koncerten egészen sokan voltak, de ez inkább a tévés szerepléseknek és a hírverésnek köszönhető, semmint a zenei teljesítménynek. Kedvesem, ez ide kevés. Csókolom!

Harmadik chill-etap a Diákhiteles chill-sátor volt, ahol egy sajtóbeszélgetés bonyolódott Vahorn Andrással és Faragó Tamással (We Are Rockstars) arról, hogy miért érdemes, illetve miért nem érdemes művésznek lenni. Sokkal okosabb szerintem senki nem lett, mert csak hajtogatták, hogy a szabadság, meg az önkifejezés, meg a mindenkitől való elvonatkoztatás milyen fontos...Persze ettől még mindenki éhen hal, aki művész, de legalább mindezt önállóan és szabadon teszi. Klassz! Éppen ezért inkább átmentem Mary Popkids-re, akik éppenséggel jó zenét nem játszanak, viszont beszélgetéshez tökéletes hátteret ad a dünnyögésük. Egyébként kíváncsi voltam arra, hogy a Viva TV-s Sanyóca mit fog hozzátenni a produkcióhoz, de sejtéseim, miszerint semmit, be is igazolódtak. Áll egy hülyére effektelt mikrofon előtt és alig vokálozik az énekesek mellett. Ennyi. De legalább meghívják őket egy csomó fesztiválra, mert benne van a zenekarban, így mindenki jól jár. Olyan ez, mint a Carbonfools. Csak uncsibb...

Üdv,
Jam"