Kis hazánk Asking Alexandriájaként eléggé hányattatott sorsú a törökszentmiklósi csapat, de hát valljuk be, tesznek is a kétes hírnévért bőséggel. Legújabb szerzeményük 4 dalt és egy intrót tartalmaz, no meg hajvasalót és műanyagot!

Kinézet alapján nem ítélünk meg zenekart, ez alap! Ámde kinézet és a hozzá párosított gagyicore alapján már sokkal inkább. Legalábbis Magyarország undergroundja ezt vallja, a lányok meg összepisilik magukat, ha Zsolti felhúzza a trikóját. Ez a trend, fogadjuk el. Másrészt, hogy a zenéről is kicsit szót ejtsünk: az Imminance Records és a japán Go With Me Records korántsem gondolja úgy, hogy a srácok zenéjét le kéne húzni a reggeli kakaóscsigával, hiszen míg előző világszerte terjeszti elektronikusan a cuccot, addig utóbbi a japán megjelenésekért felelős, ráadásul a Stories + Forbidden EP csomagot lemezként, fizikai formában is megjelentetik majd. Lehet irigykedni meg minden (ráadásul a Warped Tour-ról még nem is szóltam...), de nem sok hazai zenekar büszkélkedhet ilyesmivel. Sajnos...

Az intrót hagyjuk is békén, van. A Vixen-t már hallottuk, hiszen ez volt a promó-dal, sőt, azt hiszem a klip is ehhez fog érkezni nemsokára, szóval ezt is lapozhatjuk. A maradék három dal mind tucattermék: erősebb, ordibálósabb vers tiszta sorokkal tarkítva, majd egy agyonhúzott, dallamos, tiszta refrén. Alapjában véve nem lenne ezekkel gond, csakhogy! Az egyik legszembetűnőbb dolog az autotune használata, amely nekem mindig is tönkretette az élményt. A másik a mérhetetlen elektronika használata, amely jó lenne, ha jó lenne. De nem az, ugyanis sok helyen teljesen felesleges, ráadásul ki is lóg a homogén egészből, így gyakorlatilag elefántot játszik a porcelánboltban/cseresznyefán, kinek hogy. Viszont nem mehetünk el szó nélkül a gitárszólók mellett, amelyek ebben a műfajban ritkák, mint Johnny Gold testén egy ottfelejtett szőrpamacs, ráadásként még jók is. Tehát fejlődik a zenekar, csak még lenne hova. A másik problémám (vagy harmadik, de ki számolja?!) a kiejtéssel van. Sokan kommentelik a dalok alá, hogy "ha nem látnám a leírásban, hogy Hungary, nem is jönnék rá". Ez igaz, ugyanis a hangzás egyben van (taps a No Silence-nek), de aki már életében hallott eredeti, angol szöveget, az egyből csóválja a fejét, hogy "gyerekek, azért illene valami normális kiejtéssel dolgozni, ha már Imminance Records, meg kutyafasza..." No már most ezzel maximálisan egyet tudok érteni: ezen még van mit csiszolni. Talán vehetne órákat a Zsolti a Till We Drop-os Pete-től, ugyanis azt a kiejtést tényleg tanítani kéne. Azt hiszem, körülbelül ennyi időt érdemes pazarolni az EP-re, már annak, aki nem mellszélességű hateer, ugyanis érdekesek a dalok. Egyszer, max. kétszer.

Jam