Avagy B-Sides and Cover 2000-2013. Tehát kaptunk egy válogatáslemezt a banda ki nem adott és átdolgozott dalaiból, amely hosszú, zeneileg nagyon vegyes, mégis zseniális.
Két dolognak sosem volt híján a zenekar: kreativitásnak és zsenialitásnak. Ebből a kettőből kapunk most is egy jókora adagot, hiszen 26 (!) dalt tartalmaz a korong olyan klasszikusokkal megtűzdelve, mint az Any Way Yuo Want It, a nemrég klipesített Lanterns, az oldschool rajongók kedvence a Making Christmas vagy éppen a mindent vivő sláger, a Give It All. Hogy az mit keres a válogatáson, mikor fent volt anno a 2004-es lemezen? Hát, aki játszott a Need For Speed: Undergounddal, az már érti is a dolgot... Szóval a lemez: első soros rajongóként nekem sok újat már nem tudtak mutatni, hiszen ami csak megjelent deluxe vagy japan edition-ökön dal, én mind meghallgattam már rég (legalábbis nagyon sokat) vagy ami az interneten csak fellelhető volt, abba már valószínűleg belefutottam. Viszont vannak még így is olyan gyöngyszemek, mint a live felvételek (a Minor Threat feldolgozás és a vendégművészekkel előadott The Ghost of Tom Joad feldolgozás) vagy éppen az Everychanging akusztikus változata. Plusz találtam még egy Blind elnevezésű dalt, amelyet még sosem hallottam, de máris az egyik kedvenc dalom a bandától, hiszen a The Dirt Whispered-höz hasonló dallamvilággal rendelkezik – azt meg ne említsük senkinek, hogy ez eredetileg a Face To Face dala. Ennél bővebb magyarázat szerintem nem szükséges egy rajongónak sem.
A banda életművének minden szakaszából találunk felvételeket a lemezen, a hangzásból és a vérmérsékletből általában még arra is rá lehet jönni, hogy melyik nagylemezről maradtak le a dalok. Így tehát nem csak azért jó ez a csokor, mert egy rakat különlegességet tartalmaz, hanem azért is, mert végig lehet rajta követni a banda zenei változását egészen az alakulástól napjainkig. Természetesen a marketing oldalról is beszélnünk kell, hiszen Tim-ék éppen pihenőn vannak, ugyanis elmondásuk szerint a 2 éves turné, amit az Endgame után tettek a világ körül (többször), annyira leszívta az energiáikat, hogy fel kell töltődniük, mielőtt nekiállnának az új lemeznek. Ez várhatóan jövőre fog megtörténni, tehát még egy jó ideig újdonság nélkül maradunk, erre az ínséges időre pedig tökéletes választás lehet ez a válogatás, amely ugyanúgy válhat mindenki kedvencévé, mintha egy vadonatúj nagylemezzel lenne dolga. Ugyanis az elsőtől a huszonhatodik dalig slágeres, dallamos, mégis néhol kemény, odamondós dalokkal van dolgunk. Igazi Rise Against, ahogy azt kell!
Jam
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.