Tatabánya annyira megirigyelte a Környei sörfeszt. évtizedes sikerét, hogy tavaly elindította a sajátját. Több pénz, nagyobb fellépők, nagyobb tömeg = folytatás. Így tehát idén ismét lehetett ’ingyenélni’ Tatabánya Fő terén.

A háromnapos rendezvény (június 20-21-22) egyértelműen az esti sztárvendégekre volt kihegyezve, hiszen a nap többi részében a hintások szotyiztak és takarították a gépeiket, az árusok pedig jobb híján a saját gyrostáljukat kóstolgatták. Nincs ezzel baj, ellenben egy tatai Víz-Zene-Virág fesztivál (hogy ne menjünk messzire) reggel 10-től hajnalig nyújt szórakozást a család minden tagjának. Sebaj, mire ez a rendezvény is 20 éves lesz, mint a Víz-Zene, addigra talán idáig is eljutunk. Szóval a délutáni vendégeket, mint Bogi (akit a fellépés kezdetéig kevertem Gál Csaba "Boogie"-val és csak a harmadik dalnál azonosítottam, hogy ki is az a Bogi) vagy az Obergalla Kapelle lényegesen kisebb ováció fogadta. Mindenesetre próbálkoztak a szervezők és ez már jó pont. Esetleg egy stand up comedy-re lehet, hogy vevőbb lett volna a közönség, de mivel lokálpatrióták vagyunk, ezért sajnos ez most kimaradt. Az viszont pozitívum, hogy az éjjeli utcabálok (a Party Syndrom zenekarral és Szirota Jennifer bandájával) legalább elvonzottak néhány fiatalt a diszkókból.
A legpörgősebb hely egyébként egész nap a Forrás Rádió standja volt, akik idén ünneplik ötödik születésnapjukat és ez alkalomból különféle nyereményjátékokkal örvendeztették meg a lelkes rajongótábor fesztiválra látogató tagjait. El is kaptam Illyés Rolandot, a rádió egyik munkatársát, aki elújságolta, hogy "nagyon élvezik az egészet, de azért estére már egy kicsit fárasztó a dolog". Még szerencse, hogy az estéket már a sztárvendégek uralták.

Az első nap a Magna Cum Laude töltötte fel néhány ezer emberrel az Árpád teret, a második nap a Kowalsky meg a Vegáé volt, még a záró napot Kovács Kati kapta. A MCL számomra rágógumipopnak tűnt egészen két héttel ezelőttig, amikor is Gyulán, egy akusztikus fellépésen hallottam Misit énekelni. Onnantól kezdett érdekelni, hogy vajon mire is képesek ezek a zenészek a színpadon és utólag mondhatom: jó választás volt ellátogatni a színpadig (noha itthonról is majdhogynem hallottam volna a koncertet). Misiék bebizonyították, hogy popot még véletlenül sem játszanak (csak kicsit), ellenben a pörgősebb, punkosabb témák vagy éppen a ska is elég jól megy nekik. Örültem, hogy majdnem minden dalba csempésztek egy-két csavart, amitől nem a rádióverziót hallottuk csak üresen, hanem élettel és változatossággal teli dalokat. A csúcspont egyértelműen Misi sétája volt a közönség közé, a Vidéki sanzon közben, de azért a Pálinka dalra is maradt még mit mutatni a lelkes rajongóknak.
Másnap a Kowalsky meg a Vega vonzott tömegeket a város szívébe, de ezt a koncertet sajnos már korántsem sikerült annyira élvezni, mint az előző napit. A Kowa egy szövegközpontú zenét csinál, amelyre a harmadik dal után már annyira unalmas és repetitív alap ment, hogy igazából csak a slágereknél (Ennyi csak, Nem minden szarka…) sikerült mozogni egy kicsit. Egyébként a szövegközpontúsággal nincs gond, ha érteni a szöveget. Sajnos ez nem mindig jött össze (70-80%-ban azért igen, de ebből le kell számolni azt a 40%-ot, amikor az ember a rádióknak köszönhetően akarva-akaratlanul megtanulja a "slágerek" refrénjét és ha érti, ha nem, akkor is tudja kívülről). Ez természetesen nem nagyon zavarta az embereket, hiszen amellett, hogy a hangja inkább a rapelésre, semmint az éneklésre alkalmas, Kowa azért egy igen jó frontember, aki füttyög-táncol-ugrál-pörög-forog az elejétől a végéig. Ebben magasan verte Mező Misi teljesítményét, aki a sétáláson kívül másra nem nagyon volt hajlandó, még ha gitár nem is volt a kezében, akkor sem. Számomra a zenit az Amilyen hülye vagy című dal volt, annál jobbat szerintem nem is fognak és nem is írtak soha. Szvsz.

Összességében tehát az mondható el a fesztiválról, hogy fejlődik, de még mindig túl nagy a hangsúly az esti fellépőkön, amitől az egész napi program kicsit elhanyagoltnak tűnik (vagy talán pénz nem marad rá??). Én mindenesetre élveztem a dolgot, ránézésre sokezred magammal együtt, de bármennyire is nagyok ezek a zenekarok, a tavalyi Hooligans-hangulatot meg sem sikerült közelíteni. Talán ott az újdonság varázsa és a sokkal erősebb nyári hangulat rádobott még pár lapáttal, nem tudom... Talán csak az emlékeim szépültek meg az idő elteltével. Mindenesetre jövőre ismét lesz fesztivál, erre nagy összeget mernék feltenni, úgyhogy lehet tippelni, hogy kik lesznek az esti nagyágyúk!

Jam