Mivel 2014 egyik legjobb paraszt-core lemezét tette le a banda az asztalra a Fight The Silence képében, nagyon vártam ezt a korongot, de egyben féltem is tőle, hiszen évente albumot kiadni dőreség mondá az Úr! Máris mondom miért.

Az van ugyanis, hogy fáradnak a srácok és ez nagyon meglátszik a teljesítményen. Míg a tavalyi korongot joggal nevezhetnénk pályafutásuk csúcspontjának, ahol a breakdownok és a durván fejbe verős részek megfelelően lettek balanszolva a tiszta énekek és a kicsit megengedőbb, már-már dallamos részek által, addig itt szinte megállás sincsen, csak a földbe döngölő, egymás után ömlő egyesek és nullák halmaza. (És nem, itt most nem a programozásra gondolok...) Vannak benne jó dolgok, csak egyszerűen unalmassá és repetitívvé válik. Most is azt az utat kellett volna választani, mint 2013-ban és egy 6-7 dalos EP bőven elegendő lett volna. Persze, a Razor & Tie-tól a Nuclear Blast-hez igazoltak és kellett a bizonyítás, de sajnos ez így eléggé kapufára ment és még nem igazán dönthető el 100%-osan, hogy befelé pattant-e?

Mindenesetre Mattie Montgomery megérdemel egy kis simogatást kobak-fronton, hiszen a szövegek legalább már próbálnak elszakadni attól a koncepciótól, hogy 40 percen keresztül prédikálna nekünk Istenről és a Bibliáról. És Ryan Leitru is kaphat egy kis hátba veregetést, hiszen a tisztái még mindig jók, csak néhol kevesek és unalmasak. Igen, ez nagyjából paradoxon, de ha a lemezt önálló entitásként elemezzük, és nem idézzük fel a 2014-es korong hasonló pillanatait, akkor egészen jó énektémák vannak, viszont ha megtesszük eme múltidézést, akkor bezony már látható, miről is vakerolok. Kár érte, főleg úgy, hogy még az átvezető, nyugtató részek is kellemes deja vu-érzéssel hatnak breakdownok-tól megfáradt, kényeztetésre vágyó hallójáratainkra. Igazság szerint kellett volna még ennek a lemeznek egy év, hogy összeérjen és szanálódjon a kevésbé emészthető rész, valamint megmaradjanak az olyan dalok, mint a Broken Lens, a Wasteland vagy a Hopeless Ambition. Remélem, idén nem kapunk újabb nagylemezt, de ezt már csak az elkeseredett reménykedés mondatja velem és az új kiadó "talán értelmes belátása". Meglátjuk.

Jam