A tavalyi albumról lemaradt dalokból hozott egy mindössze két dalos EP-t Caleb Shomo és csapata. Ebből pedig két dolgot vonhatunk le kapásból: nem véletlenül maradtak le a dalok a lemezről, illetve lehet, hogy kevesebb dalt kéne írni az uraknak, viszont sokkal fogósabb körítésben…
Félreértés ne essék, Caleb hangja még mindig király, de nagyjából ez az egyetlen pozitívum, amit fel tudnék hozni a két dal védelmében. A Disease nyomdokain kapunk egy riffelősebb rock’n'roll párost, amiben a hörgések és breakek csak elvétve se ütik fel a fejüket, a fejtépő tempó és a tuskó megoldások sehol sincsenek, viszont a kitartott magas hangok popolása és a Jared Leto-tól kölcsönzött óó-zások még így is túl lettek tolva. Lehet, hogy én voltam túl nagy rajongója az utolsó Attack Attack és az első két Beartooth lemeznek, de nekem ez olyan kevés, hogy hasonlatot se igen találok hozzá. Kár, mert tényleg baromi öntörvényű és ígéretes volt ez a project, amíg Caleb egyedül csinálta. Nem kéne visszatérni a gyökerekhez?
Jam
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.