A youtuberek korát éljük, mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy már lassan mindegyiknek van saját dala, EP-je, lemeze, videoklipje vagy bármije, ami a zenéhez köthető – még ha nem ért hozzá, akkor is. Szóval az is tény, hogy ezek közül nagyon kevés az értékelhető produktum, ezért baromi meglepő, hogy az egyik ilyen tavalyi produktum Andrew Baena nevéhez fűződik.

Az amerikai srác azzal vált ismertté, hogy nagy bandák slágereit játssza 8 és 9 húros gitárokon, egy oktávval lejjebb az eredeti hangolásnál. Valljuk be, ez azért nem akkora truváj, hogy egyből elrepítsük tőle a parókánkat. Viszont a semmiből előhozakodott egy négy dalt tartalmazó középlemezzel, ami tud olyanokat villantani, amit nem néztem volna ki a srácból. Egyrészt minden hangszert ő kezel, de nyilván ezt megszokhattuk a videóiból. Az azonban már más kérdés, hogy a screamelés is tőle származik, ez pedig sokkal nagyobb dolog, ugyanis működik! Plusz a harmadik dalban kapunk egy vendégéneklést (egy másik youtubertől, mily meglepő) Johnny Ciardullo személyében, aki olyan gyönyörű gyomorhörgésekkel teszi még teljesebbé ezt a négy dalt, hogy öröm hallgatni. Andrew hangjával sincs semmi gond, ebben a kilenc percben még pont nem fárasztó, hogy mindent ugyanazon a hangszínen hoz, ráadásul a negyedik tétel instrumentális, plusz az alapok kellően változatosak a tempóváltásoktól a breakekig, minden. Viszont mikor jön Johnny, ott szintet lép a cucc. Összességében engem pozitív irányban lepett meg a srác, innentől kezdve egy kicsit jobban elismerem a munkásságát, ráadásul, ha a jövőben körülveszi még magát egy-két jobb hanggal (mondjuk akár egy tiszta énekessel is, a lá Anup Sastry), akkor mindenképpen érdemes lesz rá odafigyelni!

Jam