Bár kritikát direkt nem írtam az idei lemezről (mert még terveim vannak vele, de erről később), az nem titok, hogy Jonny Craig a szívem közepe, hiszen olyan hangja van az embernek, hogy összefosom a bokám, ha csak kólát kér a bárpultnál, már akkor is. Nyilván tudják ezt a srácok is (mármint, hogy milyen hangja van, nem azt hogy én erre verem…), hiszen egy akusztikus lemezt terveznek jövőre kiadni Revision címen, amin néhány régi sláger lesz újrahangszerelve ...

A srácok már javában dolgoznak a harmadik nagylemezükön, addig pedig, amíg az elkészül, csepegtetik nekünk az újdonságokat. A Kulcs után most egy sokkal energikusabb dallal van dolgunk, ami nekem egyértelműen bejövős. Viszont nem tehetek róla, de a klipnek ezek a VHS-es effektjei önkéntelenül is felidézik bennem kamaszkorom legszebb emlékeit… és ettől mindig rám jön a röhögés – ne ítéljetek el! Ettől függetlenül a dal király, a lemezt pedig ...

Az, ha kihozol egy klipet, tökoké. Az, ha egy nap kettőt hozol ki, akkor az mondjuk már valami, főleg úgy, hogy két teljesen új dalról is beszélünk. Nekem az Érdekemberek annyira nem jött be, viszont ez a búsongó már sokkal jobban el lett találva, nekem a mondanivaló is milliószor közelebb áll a világomhoz, és sokkal kevésbé sekélyesen lett megírva. A zongora és Izsák hegedű-játéka pedig egész egyszerűen ad egy hatalmas töltést a dalnak, ami az utóbbi ...

Ismét hozott egy újdonságot a Fura Csé, BLR és Szakács Gergő fémjelezte banda, amiben viszik tovább a Maradok távol erdős tájait, és jelképesen megásnak egy szép nagy sírt is. Oké, értem én, hogy most MTV EMA, meg Petőfi Zenei Díj, meg mittomén, és kicsit megszaladt, ezért hamar-gyorsan gyártani kell a tartalmat, de nálam ez a dal zeneileg most sokkal jobban ott van, mint mondanivaló tekintetében. Ez pedig egy szövegközpontú alkotásnál nem feltétlenül ...

Éppen a tizedik (!!!) lemezét hozta ki a napokban az amerikai banda Circles címmel, amelyen még mindig azt bizonygatják több-kevesebb sikerrel, hogy a 2000-es évek nu-metalja még mindig kelendő. Engem nagyrészt mindig meg tudnak győzni, elég csak meghallgatni az első single-t, amit anno kihoztak ehhez a koronghoz. Most viszont egy sztorisabb, kicsit melankolikusabb dallal jelentkeztek, amiben azért ott van az a refrén téma, amiről ha nem jut eszedbe a Mátrix vége, akkor ...

Szombaton sikerült lekeveredni isten tudja hány hónap utána a Roxxyba Tatabányán, és hát be kell vallanom őszintén, ennek azért nyilván megvan az oka. Nem feltétlenül a szabadidő hiányát okolnám, hanem inkább a felhozatalt, ami kb. évek óta semmit nem változik. Pont ezért megnyugtató, hogy a sok alter-heavy-szocrock banda közepette még mindig itt vannak a Krisztiánék, akik miatt megéri lemenni egy évben egyszer.

...

Nem feltétlenül az oldal komfortzónája, de muszáj beszélnünk erről a klipről. Egyrészt ByeAlex country-t játszik, ami már önmagában megér egy misét – hogy pozitív vagy negatív irányban, azt rátok bízom. A másik az, hogy ez a srác mer egyedit alkotni itthon, közhelyektől mentes, nem mindig egyértelmű, szájbarágós szövegekkel, mindezt úgy, hogy egyébként egy mainstream előadó, akinek ezrek, százezrek, milliók követik a munkásságát, mégis meg meri ...

Valószínűleg a „derült égből villámcsapás” közhellyel tudnám legjobban leírni, hogy mit éreztem, amikor meghallgattam ezt a dalt, és láttam hozzá a klipet. Egyrészt számomra már nem újdonság, hogy manapság az Emarosa inkább a Maroon 5 babérjaira tör, semmint az Alesana -éra vagy épp a Sleeping With Sirens -ére. Sőt, az sem, hogy Bradley milyen királyul énekel. Az viszont, hogy mennyire zseniális popszámokat tudnak összehozni, mindig egy kicsit meglep, ...

Jó hír a progos elemekkel kacérkodó metalcore szerelmeseinek (jó, néhányan djentnek csúfolják, na de ne már...), hogy január 11-én jön az új Born Of Osiris korong The Simulation címmel, ehhez pedig maximálisan igazodik az első videó koncepciója is. Bár nem azt mondom, hogy ez a legcombosabb dal a srácoktól, amit életemben hallottam, de mindenképpen jó hallani tőlük valami újdonságot, aztán meglátjuk, mit hoz a lemez. 

Jam

Jövőre hozza ki sokadik albumát a Jacoby Shaddix vezette Papa Roach , mi pedig már a harmadik felvezetőt kapjuk a Who Do You Trust? címre keresztelt anyagról. A címadóval sem győztek meg arról, hogy ez lesz a srácok legerősebb alkotása, és ezzel a mostani dallal csak még nagyobb kérdőjelet véstek fel az elmém belső falára. Biztos, hogy ez az út, srácok? Nem feltétlenül mennék vissza a klasszikus korszakba, de az elmúlt lemezek azért hoztak egy stabil szintet , ...

Évek óta reménykedem benne, hogy végre a japánok megemberelik magukat és nemcsak egy fél jó lemezzel lepnek meg minket, hanem kitart a lelkesedés a korong végéig, én meg rányomhatom a kiváló plecsnit az aktuális darabra. Miután láttam őket élőben, ez a reményem mondhatni vággyá, sőt akarássá nőtte ki magát. Aztán megint csalódtam.

...

Futószalagon érkeznek az Architects videók, de mivel éppen 5 napja van kint a srácok legújabb lemeze (a bitangerős Holy Hell ), ezért bánja a fene. Bár azt azért meg kell hagyni, hogy az eddigi mozgóképek azért jóval összetettebbre és maradandóbbra sikeredtek, mint a mostani, de legalább a zenei aláfestés király, úgyhogy részemről elfér. Lessetek rá és mondjátok el, nektek hogy tetszett, illetve nyugodtan mondjatok pár szót az albumról is, ha már ...