Négy egész évet váratott magára az amerikai csapat második lemeze, amely egy az electronic post-hardcore és nu-metal elemeket vegyítő, masszív feldolgozás-korong lett. Tudom, mindent megírtak már, amit lehetett, de itt akkor is valami egészen biztosan félresiklott.
Nehéz nekikezdenem ennek a bemutatónak, hiszen személyesen is ismerem a srácokat és ilyenkor mindig ódzkodom bármit is mondani a munkásságukról. De ha már így alakult, vegyük górcső alá a debütöt, hiszen nincs ezzel túl nagy probléma!
Három évet váratott magára az egyik kedvenc bandám, hogy megrázza magát és kigurítsa a műhelyből a The Black Market utódját, amely ugyanott veszi fel a fonalat, de mégis inkább a régi vonalat követi, miközben a dallamosság rovására természetesen semmi sem mehet. Eközben az Endor bolygón cybercikizik…
Négy év telt el az ultrasikeres selftitled óta, Jeremy Davis ismét elhagyta a hajót, Zac Farro visszaszállt rá, de mindez csak a körítés, hiszen az agy, Taylor York és a hang, Hayley Williams még mindig magabiztosan vezetik egyre növekvő bárkájukat a pop tengerén. Az ötödik albumhoz érve…
Egy hosszabb szünet után, teljesen új tagsággal, ráadásul a vízválasztónak számító harmadik lemezzel visszatérni sokszor felér egy öngyilkossággal. No persze nem Shakey Sue-nak, aki még így is jó irányba kormányozza bandáját.
A negyedik lemezét hozta össze a washingtoni banda, és mindenképpen el kell mondani róluk, hogy megkerülhetetlenek a progresszív metal műfajának vaktérképén. Még ha ebből nem is tudnak megélni – legalábbis Spencer Sotelo nyilatkozata szerint. Ettől függetlenül töretlenül mennek előre, és akik olyan…
Öt év, egy alaptag lecserélése, teljesítési kényszer, a rajongók szkeptikus nyomása és kötelező, hangzatos ígéretek. Mindezekkel az előjelekkel nehéz jó lemezt csinálni, hát még ha te vagy a világ legismertebb punkcsapata. Nézzük, Mark, Travis és az újonc Matt Skiba mire mentek a kezükben lévő…
Két éve hozta ki a brit metalcore éllovas a földrengetően sikeres Lost Forever/Lost Together-t, amivel egy csapásra szintet léptek a headlinerség felé. Nagy kérdés volt, hogy innen merre tovább? Hát semerre…
Caleb Shomo 2012-ben az Attack Attack élén hozta el az év egyik core lemezét, 2014-ben a szobaprojectből zenekarrá avanzsált Beartooth-debüttel ismételt, most pedig újra itt van és ismét szót kér!
A modern metal egén horgonyzó, magányos zászlóshajó a Deftones, hiszen abban az alternatív zenei stílusban, amelyben tevékenykednek, mindenképpen világelsők. Az, hogy senki más nincs mellettük ebben a stílusban, az már egészen más kérdés. Az viszont tagadhatatlan, hogy minden egyes megjelenéssel…
Bury Tomorrow, Atreyu, August Burns Red, Killswitch Engage. Ezzel a négy névvel nagyot tévedni nem lehet és még úgy is sikerült minden várakozást felülmúlni, hogy az Architects családi okok miatt lemondta a bulit. Ők majd jönnek ősszel és talán nem is baj, hogy 'csak' négy banda volt.
A tavaly nyáron elhunyt alapító gitáros, Justin Lowe elvesztése után mélyebbre ásott a banda minden eddiginél és ez kellett ahhoz, hogy magasabbra is tudjanak emelkedni bárminél, amit eddig letettek az asztalra. Nem egy boldog dalcsokor ez a 9 tétel, de megéri meghallgatni. Sokszor!
