Nagyon sokat kotlottam ezen a cikken, mert sokáig úgy gondoltam, hogy gyermekkorom bálványát, az első három lemez értelmi szerzőjét, a korábbi ikonomat, a Thirty Seconds to Mars frontemberét és fő arcát, Jared Letót nem kellene bántanom. Aztán úgy gondoltam, hogy amilyen pálforduláson átesett az énekes/színész és zenekara és amennyire sikerült „megbántaniuk” ezzel a fordulattal, úgy miért ne írhatnám meg, hogy mekkorát csalódtam anno bennük, amikor ...