A pletykák végre hivatalos közleménnyé váltak és bejelentették, hogy Slash és Axl újra beszélőviszonyt ápolnak egymással. Ennek pedig van hozadéka!
...
1945. december 24 - 2015. december 28. Viszlát, Te legenda!
...
Azt hiszem, ha a srácok folytatják ezt a "kétévente hozzuk a következőt és a lécet is átugráljuk"-dolgot, akkor nem hiába hangoztatom mindig, hogy az egyik favorit bandámról van szó.
...
A tavalyi The Voice Within után egy újra instrumentális, majdnem teljesen új gárda szolgáltatja a talpalávalót. Sajnálatos, hogy megint nincs ének, de azért Aaron Marshall még mindig van és ez a lényeg!
...
Hosszú szünet után hosszú életre szeretnénk számítani a kaliforniai bandától, akik ugyan örökké előzenekarok lesznek és special guest-ek, de legalább a zenéjük jó!
...
A helyzet az, hogy már a Sempiternal-t is rongyosra hallgattam , hiszen ez az elektronikával bőszen átitatott stadionrock annyira élvezhető ezekkel az epikus refrénekkel, hogy megelégedtem volna egy második résszel is. Ez a lemez viszont sokkal másabb és újabb értékeket is rejteget! Azzal, hogy Jordan Fish beszállt a bandába és megkezdte áldásos munkásságát, a legjobb dolog történt a banda életében, ami csak történhetett. Az, hogy ez az ember egy zseni, az nem ...
68 perces múltidézés, arcon-köpésekkel gazdagon fűszerezett repetitív közhelyszószban készre párolva, némi hangszer-szexet idéző rigmusokra felhúzott kamu-outlenderséggel leöntve. "Meanwhile in the backseat" a Nirvana csendesen ujjazza Axel Rose ánuszának standard hangtartományát. Nagyjából ennyi az Alone in the Moon himnuszgyűjteménye, de azért boncolgassuk egy kicsit jobban ezt az egész masszát!
...
Hetedik lemezéhez érkezett a banda, ami akár visszatérés is lehetne, de sajnos ezen már régen túl vannak az urak és Heafy-ék bizony nem a jó irányba haladnak. Ha a Vengeance Falls tetszett, akkor jó felé kapiskálsz...
...
Negyedik lemeznél már illene eldönteni egy bandának, hogy akkor mi is legyen az az irány, amerre tovább tapossák azt a bizonyos ösvényt..
...
A hiatus után teljesen új legénységgel tért vissza Benjamin Burnley, hogy a lehengerlően zseniális Dear Agony után megmutassa, hogy Fink, Klepaski és Szeliga nélkül is tud olyat alkotni, amire felkapja a fejét a világ.
Ha meg nem, hát majd elturnézgatnak a The Diary of Jane -nel meg a So Cold -dal...
...
A Temper Temper után valami igazán combosat vártam Matt-éktől. Aztán eltelt két év és hát valami van...vagy lesz, vagy nem... De a vagy, az legalább biztos!
...
A srácok évente jönnek ki új lemezzel, a színvonal már kritikán aluli, a lejtő egyenes lefelé, a napfény már csak dereng az egykor szebb időket is megélt banda fejbúbján, a zene meg még mindig unalmas. Hova tovább?
...
