Mielőtt képzeletben visszatérnénk az OTP Színpadhoz Vad Fruttikra, előtte azért emlékezzünk meg Szekeres Andrisékról is, akik ugyan hattyúdalukat járják szerény meglátásom szerint, azt viszont nagyon is jól csinálják. Éppen ezért sajnáltam, hogy délután négykor játszottak alig pár ember előtt...
A második nap eléggé ellentmondásosra sikerült program szempontjából, ugyanis több olyan zenekart gereblyéztek össze a szervezők, akik igencsak kilógtak a sorból. Legalábbis az én részemről mindenképpen, hiszen a napnak ezt a részét el is kereszteltük egymás közt "pihenőnek".
A második nap igazi csemegéket tartogatott kicsiny galamblelkemnek, ugyanis végre a metalcore (és különböző alfajai) is képviseltették magukat a fesztiválon, amit nem tudtam nem értékelni. Még ha nem is minden bandát sikerült úgy összeválogatni, hogy maradandó élményt nyújtsanak...
Nyilvánvaló volt, hogy az est sztárja a Jared Leto vezette trió lesz, de hogy ekkorát fog ütni az egész, azt el sem mertem képzelni. Pedig voltam már a srácok koncertjén nem egyszer. Hibátlan produkciót láthattak a jelenlévők, de természetesen azért ne szaladjunk ennyire előre!
Ezzel arra akarok utalni, hogy a magyar underground egyre nagyobb számban termeli ki azokat a bandákat/rapereket, akik minőségi produkciójukkal egyre inkább a hazai mainstream kategóriát képviselik, semmint a null-pénzért, null-embernek zenélős szívből-rapereket.
Úgy gondoltam, hogy levélben fejteném ki nektek mindazt a dolgot, amelyet megélek ezalatt a négy nap alatt, a címzettem pedig D. lesz, aki lehet képzeletbeli személy is, de ha valakinek pont így kezdődik a neve, akkor bizony ez neki (is) szól!
Azért érdemel külön cikket a debreceni hármas, mert egy családi fesztiválon varázsoltak akkora hangulatot, amilyet talán az elmúlt 5 évben senki. Ráadásul tették mindezt úgy, hogy nem csak a slágereket puffogtatták, hanem belementek a keményebb, döngölősebb részbe is. Totális respect!
Ugyanis a szervezők erre a napra tartogatták az igazi nagyágyúkat, ráadásul nálam a felhozatal teljesen telitalálat volt, úgyhogy viszkető tenyérrel vártam a délutánt, hogy végre meginduljon a program-lavina.
Sajnos azt kell mondanom, hogy a három napból a szervezők pont a legnagyobbnak ígérkező második napot, a fő buli-időpontot tették a legunalmasabbá. Valószínű, hogy önhibájukon kívül, de sajnos én nem tudtam azonosulni az egész napi felhozatallal.
Számomra az első nap nem tartogatott túl sok hallgatni valót, így inkább a fesztivál-hangulat hajtott, mintsem a kíváncsiság, de azért egy Ocho Macho-ra már nagyon régóta fájt a fogam. Éppen ezért volt a csalódottságom nagyobb a kelleténél...
Idén huszadik alkalommal rendezte meg Tata városa a térség legnagyobb családi fesztiválját, amelyre, már csak presztízsből és lokálpatriotizmusból is (no meg persze legfőképp hivatalból) kilátogattam. Sok csalódás fogadott.
A 2013-as év a Hayley Williams-rajongóknak és a Paramore rajongóknak egyaránt örömünnep lesz, hiszen azon felül, hogy április 9-én érkezett a legújabb korong, még Budapestre is ellátogatnak a popper srácok. Plusz Hayley...
