A tavaly megjelent stúdióalbumuk (Bátorság, nyújtott kéz!) lemezbemutatóját tartották a nyíregyházi punkok, amely esemény már régóta a kívánságlistám élén tanyázott, így hát első sorból izgultam végig az előzenekar és a főbanda produkcióit.
A Corvintetőn búcsúztattam a világot egy jó hangulatú, eléggé telt házas, mégis élvezhető és szerethető Fish-koncerten.
Nem sok olyan zenekar van ma Magyarországon, akik önerőből építették fel mindazt, amit most a magukénak mondhatnak. Na, ilyen a Fish! Hogy ez miért is működik nekik, arról ékes tanúbizonyságot adtak.
Október 27-én, azaz most szombaton ünnepelte 3. születésnapját a tatabányai Scage zenekar, akik nem kisebb nevet hoztak maguk mellé, mint a The Grenmát.
Új helyszín, minden nagyobb, minden jobb, minden csilli-villi-csacsi-ragyi... Vagy mégsem?? Avagy mi van akkor, ha az időjárás közbeszól? Mivel nem szerettem volna semmiről lemaradni, ezért már úgy 11 körül megérkeztem a városligeti műjégpályához gyönyörű fővárosunkban. Persze az időjárás nem úgy…
Elvesztettem a szüzességem TWD fronton, de egyáltalán nem fájt. Sőt, maximálisan élveztem a dolgot. Vasárnap rendeztek egy extrém sportnapot a budapesti Árkádban, ahol sztárfellépőként, vagy az est megkoronázásaként, vagy fene tudja hogy, de a Till We Drop adott egy izzadtságszagú, pogózástól…
Egy hete volt szerencsém a művésznőt élőben hallani, de történtek egyebek is, ne szaladjunk ennyire előre (vagyis vissza...) Először is a rendezvény: Tatabánya évek óta próbálja bebizonyítani, hogy képtelen egy normális rendezvényt összehozni, csak azt nem értem, hogy miért? Hiszen a bizonyítás…
Sanszosan idei évem utolsó alkalma volt a Zöld Pardonban, de legalább a módja meg lett adva. Már annyiszor leírtam, de nem tudok emellett szó nélkül elmenni: a Road az egyik legemberközelibb zenekar, akikkel valaha is találkoztam. Máté szinte minden szám közben kiszól valakinek, megszólít embereket,…
Volt szerencsém egy napot Balatonszemesen tölteni a Rider Beach-en, ahol nem mellesleg egy elég frankó fesztivál zajlott... Sajnálatos módon az első napról lemaradtam, úgyhogy ugrott a Road koncert, de ettől még hatalmas kedvvel érkeztem meg a Balaton közvetlen partján felállított sátorhalmazhoz,…
Nos, a felvetés, miszerint lehetetlen lenyomni a Víz, zene, virág fesztivált, beigazolódott... Pedig nagyon jól indult a fesztivál, hatalmas húzónevek szerepeltek a plakátokon, viszonylag kifizethető jegyárak születtek... s bár az első két napon nem voltam kint, de a koncertek lefolytak és…
Lassan törzshelyemmé válik a Zöld Pardon, de hát ha jó koncertek vannak "óccsóé", akkor miért ne?
Tegnap volt szerencsém kicsiny zenekarommal megtekinteni Sárvár gyönyörű városát, ráadásul fesztivál is volt, úgyhogy teljes kultúr-orgiát élhettem meg... Ha Tatabányától Sárvárra mentek, akkor javaslom, csak alsóbbrendű úton menjetek, csak haverokkal és csak ilyen felosztásban: az anyósülésen üljön…
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
