Aaron Marshall a világ egyik leginnovatívabb és legjobb gitárosa. Ezt eddig két instrumentális EP-vel bizonyította bandájának élén, viszont idén végre, Mike Semesky-vel kiegészülve, megszületett a teljes, énekes, várva-várt album.
Harmadik lemezét adja ki a hampshire-i banda: minden lemez más, mindig fejlődnek és mindig hoznak valami olyat, amely miatt újra beléjük szeret az ember. Ez a Bury Tomorrow igazi ereje! A Portraits is zseniális lemez lett anno 2009-ben, de az áttörést csak a 2012-es The Union of the Crown hozta meg…
Egy egészen sikeres nagylemez (Endgame, 2011) és két év turné (2012-13) után közel egy évig pihent a banda, majd szinte a semmiből rukkoltak elő az I Don't Want To Be Here Anymore-ral, most pedig itt a lemez. Nézzünk szét a piacon!
Shawn Milke és csapata egy kicsit visszavett az elhatalmasodó termékenységből és a popsodás útját másokra hagyva visszatért a kezdeti lendülethez és dögösséghez. Végre!
Kezdhetném azzal a nyilvánvalóan hatásvadász mondattal, hogy "végre visszatért az LP!". De egyrészt ez nem lenne igaz, másrészt el sem tűntek igazából. Úgyhogy hiába várt a világ egy újabb Hybrid Theoryt, csak egy erősebb hibridet kaptunk.
Matty Mullins egy hihetetlen adottságokkal rendelkező énekes, amelyhez kicsit egyhangúan, de mindig hűen asszisztáltak a zenészek. Nem történt ez most sem másképp: énekre kihegyezett sabloncore, elektronikus betétekkel.
A keresztény parasztcore alapkövének számító banda nem szűkölködik: hat év alatt az ötödik lemezüket hozzák ki. Ez általában exponenciális romláshoz vezet, de nem itt: a hit segít, a minőség javul, a kritikus boldog!
Az angliai metalcore színtér egyik éllovas bandájának számító Architects legújabb korongjára mindössze két évet kellett várni, amely úgy-ahogy belefért. De hogy ezután még két évet várjunk az újabb adagra?? Na, az már nehezebb lesz!
Sajnos az élet nagy "Miért?"-jeire nem kapunk választ ettől a lemeztől, de legalább felsorakoztat még legalább négy-öt, kardinális, ám megválaszolhatatlan darabot. És miért jó a zeneipar? Erre legalább van válasz: mert minden sz@rt el lehet adni. Még az Issues-t is...
Harmadik lemezéhez érkezett a svéd tinilányok álmainak megtestesítőjeként tündöklő csapat, amely ugyan nem sokat változott az előző két korong óta, de legalább 'tökugyanolyan'... Pont ezért szeretjük! Nons-stop elektronika, eszméletlen magasságokban szárnyaló vokál, scream, tördelt, föld alá hangolt…
Nagyon sokáig ültem ezen a lemezen, már lassan kínosnak érzem, de egyszerűen nem akaródzott megírnom ezt a cikket. Nem, főleg azért nem, mert az előző lemez nekem az egekig emelte a bandát. Két évet kellett várni arra, hogy az In Waves megkapja méltónak kikiáltott, ám inkább csak hírnevét koptató és…
Közel 12 év kellett ahhoz, hogy megtalálja az igazi aránykeverést a kanadai banda, de legutóbbi lemezükkel végre révbe értek. Rommá hallgatva az egészet mindössze annyit tudok hozzáfűzni, hogy megérte ez a 12 év. Az utolsó pillanatig megérte!
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
