Apróbb (fél éves) csúszás után foglalkoznék ezzel az albummal is, mert ki merem jelenteni így 2012 vége felé, hogy számomra az év meglepetését hozta össze a kaliforniai banda.

A két részes konceptalbum első felével régóta barátkozom, lássuk, mennyire sikerült szorosra fűzni a kapcsolatot. A banda bemutatkozó albuma még 2002-ben engem annyira nem kapott el, aztán a második lemez (Come What(ever) May, 2006) két vállra fektetett, kilóra megvett, hanyatt lökött és levitte a…

A különböző csapatokból összeverbuválódott banda debütáló lemeze érkezett nemrég a kezeim közé, én meg mit tehettem volna? Hát felboncoltam... Nagyon féltem tőle, hogy Matt Tuck (bármennyire is szeretem) létrehozta a második Bullet for my Valentine-t és semmi újdonságot nem fogok kapni. Aztán…

Újra eltelt 2 év, újra kiadott egy lemezt a banda. Most legalább csak egyet, nem úgy, mint 2010-ben, amikor még az unplugged dologgal is próbálkoztak. De jelentem: megérte csak erre koncentrálni! Ha 2014 második félévében nem érkezne újabb Alvin sorlemez, akkor sztrájkolni fogok, ugyanis pontosabban…

Messiásként vártam ezt az albumot, mert már 3 éve semmit nem lehetett hallani a kanadai bandáról, pedig az előző három lemezzel igencsak a szívemhez nőttek. Most itt a negyedik korong, amely fű alatt kúszott el hozzánk, lássuk: megérte várni? A self-titled bemutatkozó lemez két vállra fektetett…

Sokáig érlelgettem ezt az albumot, hiszen mégiscsak hazánk fiairól van szó, akik egy igazán extrém műfajban mérettetik meg magukat. Reméltem, hogy a piros-fehér-zöld vér majd felbuzog bennem és ettől jobbnak látom az összképet... Aztán elkezdtem hallgatni az anyagot és rájöttem, hogy ez sajnos nem…

Egy ötszámos EP-vel lepett meg minket Tatabánya egyetlen (vagy legalábbis általam tudott egyetlen) metalcore csapata. Mivel ismerem a srácokat, ezért kérték, hogy firkantsak már valamit róla. Íme: Kapásból itt az elején szeretném mondani, hogy voltam már a fiúk koncertjén (talán nem is egyszer) és…

Igen tudom, sok lesz a szám, de hát nem én adtam neki a címet, hanem Ákos bácsi, utalva ezzel Orwell-re és a Bonanza Banzai-ra. De persze itt nem áll meg, utalásból van még milliónyi a lemezen. De ezeket az utalásokat nyilván nem fogom lelőni, mert akkor hol maradna a felfedezés öröme, nem igaz?…

A nu-metal hullámon felkapaszkodott, a kor szellemének változását lekövető, de a nyáltengerbe mégiscsak valahogy belefulladó Papa Roach újabb próbálkozása a túlélésre. Nálam még talpon vannak. Az a baj ezzel a zenekarral, hogy amekkora slágereket tudnak gyártani, akkora förmedvényeket is - legalább…

Az volt a felvetésem a lemez meghallgatása előtt, hogy a Human-t is csak azért szerettem meg, mert orrba-szájba nyomatta a rádió. Na, ezzel a lemezzel ilyen gond nem lesz, mert ha meghallom bármelyik dalt, akkor inkább továbbtekerek... A brit gitárzenét folyamatosan elektropop-ra cserélte a zenekar,…

Az a fura, hogy Matt Bellamy-nak elkötelezett rajongója vagyok, de a Muse-nak mégsem. Ez úgy jön össze, hogy iszonyat jó dalokat tud írni, amiket hallgathatatlan tételekkel vesz körbe. Na, körülbelül ezt a tematikát követi a mostani lemez is. Én annyira nem vártam a lemezt, ugyanis a „Survival” és…

Igazán régen hallhattunk bármit is a bandáról, de most eljött az idő, hogy a "nagy hallgatásból a csúcsra" című produkciót elővezessék, ugyanis az új lemez valami elképesztően jóra sikeredett. A 2003-as The Reason volt az utolsó hallgatható lemeze a bandának - számomra, azóta csak próbálkozások…