Apróbb (fél éves) csúszás után foglalkoznék ezzel az albummal is, mert ki merem jelenteni így 2012 vége felé, hogy számomra az év meglepetését hozta össze a kaliforniai banda.
A két részes konceptalbum első felével régóta barátkozom, lássuk, mennyire sikerült szorosra fűzni a kapcsolatot. A banda bemutatkozó albuma még 2002-ben engem annyira nem kapott el, aztán a második lemez (Come What(ever) May, 2006) két vállra fektetett, kilóra megvett, hanyatt lökött és levitte a…
A különböző csapatokból összeverbuválódott banda debütáló lemeze érkezett nemrég a kezeim közé, én meg mit tehettem volna? Hát felboncoltam... Nagyon féltem tőle, hogy Matt Tuck (bármennyire is szeretem) létrehozta a második Bullet for my Valentine-t és semmi újdonságot nem fogok kapni. Aztán…
A nu-metal hullámon felkapaszkodott, a kor szellemének változását lekövető, de a nyáltengerbe mégiscsak valahogy belefulladó Papa Roach újabb próbálkozása a túlélésre. Nálam még talpon vannak. Az a baj ezzel a zenekarral, hogy amekkora slágereket tudnak gyártani, akkora förmedvényeket is - legalább…
Az volt a felvetésem a lemez meghallgatása előtt, hogy a Human-t is csak azért szerettem meg, mert orrba-szájba nyomatta a rádió. Na, ezzel a lemezzel ilyen gond nem lesz, mert ha meghallom bármelyik dalt, akkor inkább továbbtekerek... A brit gitárzenét folyamatosan elektropop-ra cserélte a zenekar,…
Az a fura, hogy Matt Bellamy-nak elkötelezett rajongója vagyok, de a Muse-nak mégsem. Ez úgy jön össze, hogy iszonyat jó dalokat tud írni, amiket hallgathatatlan tételekkel vesz körbe. Na, körülbelül ezt a tematikát követi a mostani lemez is. Én annyira nem vártam a lemezt, ugyanis a „Survival” és…
Igazán régen hallhattunk bármit is a bandáról, de most eljött az idő, hogy a "nagy hallgatásból a csúcsra" című produkciót elővezessék, ugyanis az új lemez valami elképesztően jóra sikeredett. A 2003-as The Reason volt az utolsó hallgatható lemeze a bandának - számomra, azóta csak próbálkozások…
Az van, hogy a Billy Talent egy király zenekar, akik a Dead Silence-szel egy olyan dolgot tettek le az asztalra, amelyért nagyon sok zenekar csak rimánkodik. Egy közel tökéletes lemezt. Nem szeretném azt az elvet követni, hogy végigmegyek a nótákon és mindről mondok három mondatot, mert az unalmas.…
Mostanában a zeneipar csak úgy ontja magából az electrocore-nak csúfolt, az ég egyadta világon semmire nem használható lemezeket. Itt egy újabb "zseniális" példány. A Claps for Caroline-ra még direkt nem tértem ki, mert ők mégiscsak hazánk fiai, úgyhogy még ízlelgetem a korongjukat. Viszont itt van…
Befutott az Green Day trilógiájának első felvonása, amely ugyan világokat nem fog teremteni, sem megváltani, de legalább egy kellemes, bő 40 percet el lehet vele tölteni. A marketinggépezet már vagy két hónapja ontja magából az újdonságokat, hol egy klip, hol egy botrány, hol egy drog- és…
Hatodik albumukat hozták ki Hangyáék, amin csak és kizárólag Ramones átdolgozások kaptak helyet. Tegye fel a kezét, aki szereti a Ramonest? Köszönöm elég. Én is.Viszont azt mindjárt az elején le kell szögeznem, hogy nem ekkora dózisban. Pár dalt nagyon szívesen elhallgatok, no de 31-et zsinórban? 30…
Amikor hallottam a bandától a Bruno Mars - Just the Way You are című foldolgozásukat, egyből beléjük szerettem. Ugyanis Vic Fuentes olyan hangi adottsággal rendelkezik, ami egyedülállónak is mondható a maga nemében. Persze azóta beleástam magam a dologba és rájöttem, hogy milliónyi ilyen…
