Tartozom egy vallomással: nem hallgatok túl régóta Architects-et, talán mióta tavaly megtudtam, hogy ők is jönnek a Rise Against-tel idén. Viszont azóta sokat! Ennek eredménye, hogy már alig vártam, hogy megjelenjen ez a lemez, amely az ötödik a srácok pályafutásának sorában. A kezdeti dolgaikhoz…
Már a 2010-es "Cross Your Fingers" című debütlemeznél is azt mondtam, hogy ebből a zenekarból lesz valami, íme a bizonyíték: egy második korong! Ami az első nyomvonalán halad annyi különbséggel, hogy nekem egy kicsit ötletesebbnek, mégis egyben puhábbnak tűnik az új korong. Már persze félreértés ne…
A "Hey Mister"-ig nem igazán vártam ezt az albumot, de aztán kíváncsi lettem, hogy egy egész lemezen keresztül is lehet ez jó, vagy az már túl sok lenne? Aztán megérkezett a korong és a harmadik számnál azt mondtam, hogy: jó, ezt már hallottam, lapozzunk... Na ez a benyomás viszont már kitartott a…
Nagyon vártam már ezt az albumot, úgyhogy amint megszereztem, már neki is estem. Azóta nem is nagyon bírom abbahagyni. Pedig régebben a fejemet vertem volna a falba, ha egy olyan lemezt kell végig hallgatnom, ahol a tiszta ének mennyisége gyakorlatilag a nullához közelít. Persze azért hál' Istennek…
Bár a 3 átvezetőből és 5 nótából álló újdonságot nehéz számomra nagylemeznek nevezni, de mivel manapság ez a trend, ezért egye fene: megérkezett az Insane új lemeze.
Bár még mindig határozottan állítom, hogy ez a stílus nem a sajátom, de az az igazság, hogy ha ilyen lemezek jelennek meg, akkor ezen a véleményemen könnyen változtatni fogok... Ugyanis mióta megjelent az Attack Attack új korongja, azóta nagyon nem is volt más a lejátszómban...(najó, talán egy kis…
Úgy vagyok vele, hogy nem lehet mindig csak a nagyokkal foglalkozni, a feltörekvő ifjabb nemzedék ugyanúgy szót érdemel. Sőt...hiszen ők a jövő.
Kicsit megkésve bár, de törve egyáltalán nem, mégis villámban, mert a busz jön, az ajándékoknak meg a .... édesanyját. Pont.
Megjelent a zenekar második lemeze, ami tulképp a negyedik, de abból egy kislemez, egy meg otthoni demo. Szóval maradunk a másodiknál.
Mostanában ugye divat a minél rövidebb lemez, sőt, akadnak olyanok is, akik már klasszikus lemezt nem is csinálnak, hanem csak pár számos EP-ket. Ilyen a Fekete Teve, meg a Nonverse is... Úgy kell ezt elképzelni, mint mondjuk játékoknál a Sam & Max epizódokat, vagy tévében a sorozatokat. De úgy…
Ha jól számolom, akkor a 7. lemeznél tartanak Chad Kroegerék, amire 3 teljes évet kellett várni. Lássuk az eredményt.
Mióta megszereztem a lemezt, azóta egyszerűen képtelen voltam írni róla, mert állandóan csak hallgattam és vártam, hogy majd jön az ihlet, meg lesz róla negatívum is, meg minden... Aztán rájöttem, hogy felesleges ilyen ökörségekre pazarolni az időmet, mert ezt a lemezt csak be kell tenni, és ÉLVEZNI…
