Szóval a Whitechapel-nél már említettem , hogy a Sleep Token hallgatása közben mi minden futott át az agyamon, de azóta már többször is átrágtam magam a brit maszkosok negyedik fejezetén és némileg azért árnyalódott a képem az Even in Arcadiáról . Nem mondom azt, hogy innentől én is leborulok előttük, vakon imádom az összes dalukat, minden szövegrészlet megváltoztatja az életem és már vonulok is be a szektájukba – mert ez az, egy szekta. Ez pusztán csak ...